A szerb hadsereg bevonulását követő időszakban a közéletet a mai Vajdaság egész területén, így Újvidéken is, a fokozatos hatalomátvétel jellemezte.
Ez a fokozatos hatalomátvétel három fázisban történt, és a közigazgatás különböző szintjein provizórikusnak volt mondható, lévén, hogy a közigazgatási szervek a Magyarországtól való elszakadás folyamatában jöttek létre. Ennek a többfázisú folyamatnak az utolsó, harmadik fázisában, amely 1918. december 20-ától vette kezdetét és a Nagy Nemzeti Tanács feloszlatásáig, 1919. március 11-éig tartott, nemcsak az újonnan megalakított ideiglenes állami szerveknek, hanem a vármegyei és a városi közigazgatásnak is kiemelt szerep jutott. Az első kibővített, városi törvényhatósági jogokkal felruházott városi tanács munkájában, amelyet 1919. február 25-én tartottak meg, már ismét az újvidéki magyarok és németek is részt vettek. Az ülésen Jovan Živojinović elnökölt, aki nemcsak polgármesterként szerepelt, hanem ideiglenesen a főispáni ranggal is fölruházták. A régi felálláshoz csak újabb, nemcsak a magyar és német képviselőket hívták meg, hanem új, zömében délszláv származású egyéneket iktattak be. A nem délszláv származású képviselőknek jelentős szerep jutott, dr. Marczekovity Imrének főjegyzőként, Wágner Károlynak, a városi főorvosnak, Profuma Róbertnak, a városi tanácsosnak, Stesszel Rudolfnak, a főmérnöknek, Paitz Józsefnek, a városi főpénztárosnak. Szántó Aladár aljegyzőnek, és a tiszteletbeli tanácsosnak, Trischler Aladár számvevőnek. A törvényhatósági bizottság tagjaiként dr. Bruck Géza, Irsay Antal, dr. Leitner Benő, Szabó János, Szedlacsek Lajos, Frank Lipót, dr. Vilt Vilmos, Fáth Ferenc és Hess Fridrich voltak jelen. Az értekezlet kezdetén az egybegyűlteket Jovan Živojinović polgármester köszöntötte, aki reményét fejezte ki, hogy a kibővített városi tanács tagjai, „a város jólétének érdekében, teljes összhangban fognak dolgozni, az állami és polgári hatalomváltást követően”. A napirend első pontjaként az eskütétel következett, amelyet a polgármester előtt kellett letenni, aki a Bácska, Bánát és Baranya Nemzeti Tanácsát is képviselte. A többi napirendi pont az új, felsőbb hatalom által eszközölt változásokról, szándékairól, a városi bizottságok megválasztásáról szólt. Mielőtt azonban a napirendek sorra kerültek volna, Jovan Živojinović arról tájékoztatta a városi képviselőket, hogy két alkalommal is táviratban köszöntötte az uralkodót, valamint a trónörökös által aláírt választáviratokat is. A karácsonyi és újévi köszöntőre érkezett választ föl is olvasta, amelyben a trónörökös megköszönte a „számára kedves Újvidék hazafias és megható kívánságait, és üdvözletét küldte a város polgárságának, abban a reményben, hogy Újvidék, az új közös államban is megtartja azt a szép kulturális szerepét, amelyet ezidáig is betöltött”. Lévén, hogy a polgármester, a még érvényes 1886-os törvénycikk értelmében, a főispánt, a tanács tagjait, a tisztviselőket eskütételre kötelezte, őket is fölszólította az eskütételre. Az eskütételt követően a város nem délszláv származású lakosainak nevében minden nemzeti közösségnek 6 pontba foglalt nyilatkozatot kellett elfogadnia, aláírnia. Újvidék magyar lakosságának nevében Fáth Ferenc apát plébános írta alá. Az első pontban foglaltak szerint az újvidéki magyarok elfogadták a Szerb Nemzeti Tanács megválasztásának tényét, és elfogadták, hogy részt vesznek a kibővített városi tanács munkájában, abban a hitben, hogy ez a városi tanács, „kizárólag a város tanács jogkörébe tartozó” folyó ügyeket fogja intézni. A második pont is megerősítette az első pontban foglaltakat, azzal a kitétellel, hogy a városi tanács nem fog „politikai dolgokkal” foglalkozni annak tudatában, a város magyar lakosságának, valóban „nehéz helyzetére való tekintettel”, lévén, hogy ebben a Tanácsban a város „magyarjainak és németeinek érdekeit” kell képviselniük. Ugyanakkor kijelentették, hogy nem felelnek a városi tanácsban ezidáig hozott határozatokért, mert nem vettek részt a munkában. Arról is nyilatkoztak, hogy remélik, hogy a jövőben egy olyan tanács fogja igazgatni a város dolgait, amelyet „demokratikus elvek alapján” választottak meg. Remélték, hogy a szerb polgártársaik mindig tiszteletben tartják a tanácsban kisebbséget képviselők jogait, a tanácsban a városi dolgokat magyar nyelven is megtárgyalják, és hogy, joguk lesz magyar és német nyelven ezekhez a dolgokhoz hozzászólni, mert csak így tudnak részt venni a Tanács munkájában. A nyilatkozat 6. cikkelye alapján tették ezt abban a meggyőződésükben, hogy ezáltal megerősítik azt az „igaz barátságot, amely a város polgárai között fennáll”, lévén, hogy egymásra vannak utalva, tették mindezt „kedves városunk iránti szeretetünk jegyében”.
