Az újvidéki magyarság két világháború közti társadalmi életének egyik kiemelkedő alakja Vilt Vilmos volt, akinek tevékenysége és angazsáltsága nagy hatással volt szinte minden jelentősebb szervezetre.
Annak ellenére, hogy nem újvidéki születésű, szinte egész életét Újvidéken töltötte, ahova a 19. század utolsó évtizedében költözött. Elejétől fogva az újvidéki Jódfürdő orvosaként dolgozott. Az 1898-ban, a mai Futaki úti parkban egy artézi kút fúrása közben feltörő meleg, szinte egyedülálló gyógyvíz hasznosításának fő pártolója és előremozdítója lett. A gyógyvízforrás a város tulajdonát képezte, de hasznosítására részvénytársaság alakult, amelyben a személyes, szakmai mellett, jelentős anyagi érdekeltsége is volt Vilt Vilmosnak. Ő volt egyike azoknak, akik 1906-ban az új, ma is álló, szecessziós fürdőépület felépítését indítványozta. Ebben az épületben 1910-től haláláig vezető fürdőorvos volt. Fürdőorvosi rangja az impériumváltást követően is tekintélyt biztosított Vilt Vilmosnak, aki az új helyzetben is jól feltalálta magát. Talán ezért is szentelhette idejének egy részét a különböző társadalmi tevékenységekre. Konzervatív keresztény meggyőződésének jele, hogy 12 éven keresztül a Római Katolikus Hitközség felügyelőjének posztját töltötte be. Neve jelentős helyet foglalt el a Délbácska és a Kalangya, majd a Reggeli Újság intézőbizottságának névsorában. Tevékenysége szerteágazónak és egyedülállónak tűnik még napjainkban is. Volt elnöke és díszelnöke is, úgy a beltéri, mind a Kültéri Katolikus Körnek és a Magyar Polgári Kaszinónak. A N. A. K. (Noviszádi Atlétikai Klub) díszelnökeként is szerepet vállalt, ami ugyan már nem kulturális, hanem sportegyesület volt. Az Atlétikai Klub működését tíz éven keresztül elnökként vezette. Igaz, hogy a N. A. K.-ot sportklubként tartjuk számon, de tagsága komoly műkedvelő munkát fejtett ki. Vilt Vilmos nevét ott találjuk a Polgári Magyar Daloskör vezetőségében is. Egykori méltatói az újvidéki magyarság szellemi életének évtizedeken keresztüli meghatározó alakjaként és irányítójaként tartották már akkor számon. Az sem volt titok, hogy a „báni székvárosban” működő magyar egyesületeknek nemcsak szellemi támogatójának számított, hanem „áldozatkészségével” is segítette azokat. Tehette, hiszen az újvidéki fürdő nemcsak a gyógyulni vágyó fürdővendégekből élt, hanem komoly ásványvízforrásként, palackozott formában meg is volt vásárolható.
A díszelnökségeken kívül Vilt Vilmosnak kiemelkedő szerep jutott a vajdasági magyar irodalom megszervezésében is, a Reggeli Újság irodalmi mellékleteként megjelenő, Mi Irodalmunk anyagi támogatójaként is. A támogatói készség és önfeláldozás volt az, amivel a vajdasági magyar irodalom atyjának, Szenteleky Kornélnak csodálatát is kiérdemelte. „Őszinte segíteni és tenni akaró embernek ismerem”, írta a szintén orvos-író és irodalomszervező.
Fáth Ferenc apátplébánossal együtt ő volt az, aki az új és nehéz időkben „kibővítette” az egyház tevékenységi keretét, és jó befektetéseket indítványozott, amelynek érezhető volt áldásos hatása. Az ingatlanok vásárlása és a jövedelmező befektetések anyagi biztonságot is jelentettek az egyházközösség számára. Így épült fel a telepi Szent Erzsébet-templom, ekkor bővítették ki a zárdát, és az Újvidéken „Vatikán” néven emlegetett bérpalota is akkor épült fel, amely a Katolikus porta építészeti meghatározójává vált.
Mint ahogyan egyetemi éveit követően, így élete közepén is, politikai szerepet is vállalt. Az 1922-ben megalakult Magyar Párt egyik vezéregyénisége lett, ahol a vajdasági magyarság gazdasági szerveződésért szállt síkra. A földreformból kirekesztett vajdasági magyar nincsteleneknek igyekezett lehetőséget teremteni arra, hogy jövedelemhez jussanak. Nevéhez fűződik az Újvidéki Hitelszövetkezet működésképessé tétele is.
Dr. Vilt Vilmos 1939-ben hunyt el. Újvidéken, a Futaki úti katolikus temetőben, a kápolna melletti első sorban temették el, ahol az akkori, modernnek számító formatervezett sírboltját ma is megtalálhatjuk. Munkássága példaértékű.
