Topolya az idén ünnepli újabb kori betelepítésének 275. évfordulóját. Az ehhez kapcsolódó előadás-sorozat a Juhász Erzsébet Könyvtárban zárult, ahol Bednárik Prokec Zita, az intézmény igazgatója tartott előadást. Azt követően mgr. Pastyik László irodalomtörténész, bibliográfus és helytörténész, Topolya község Pro Urbe díjasa szólt az egybegyűltekhez. Visszaemlékezett rá, hogy annak idején Brindza Károllyal, Harkai Imrével és másokkal közösen tették le a mai modern értelemben vett helytörténeti kutatások alapjait.
Kitért az ilyen vizsgálatok módszertanára, illetve hogy az évek során az hogyan változott. Arra is rámutatott, hogyan élt a könyvtár nyújtotta lehetőségekkel, amikor a tanulmányait elkezdte. Kiemelte azt is, hogy a vajdaságiak közül a topolyai kulturális intézmény úttörő volt a nyilvántartási módszer bevezetését illetően. Ezt a módszertant az Újvidéki Egyetem professzoraként oktatta. Az előző könyvtárosok közül Náray Éva és Györe Géza is a diákja volt egykor. Az itt élők olvasási szokásait illusztrálva elmondta a régi történetet, miszerint Szokolai Károly egykori kovácsmester az iparoskönyvtár olvasójaként a rendelkezésre álló valamennyi kiadványt elolvasta, néhányat többször is. Vasárnaponként a kovácsműhely előtti padon, egy gömbakác árnyékában, rendszerint estig olvasott.
Az intézménynek otthont adó egykori rabbinátus épületének kultúrtörténeti vonatkozásairól is beszélt. A második világháború során a rabbinátus épületében a zsidó könyvtár könyvállománya megmaradt, amelyet később a szabadkai zsidó hitközség gondjaira bíztak.
A szervezők ígérete szerint a Topolya újratelepítésének évfordulója alkalmából elkészített anyagokat kiadvány formájában is megjelentetik. A múzeumban szerdánként megtartott, majd a könyvtárban zárult előadás-sorozat nagy érdeklődés mellett zajlott, valamennyi est telt házas volt.
Az idén a könyvtár fennállásának nyolcvanéves évfordulóját ünnepli. A Juhász Erzsébet nevét viselő intézmény számos kihívással, változással és megújulással nézett szembe, ám a közösség iránti elkötelezettség és a szakmai munka mindig meghatározó maradt. Az ünnepi rendezvény egyik különlegessége a könyvtár padlásterében megrendezett előadás mellett egy kiállítás volt, amely az intézmény történetét, valamint helytörténeti állományát mutatta be.
Mgr. Pastyik László záróbeszédében a Bibliából idézett, miszerint „a föld ugyanaz, az emberek változnak”. Topolya történetét a kőkorszaktól dolgozták fel, a kivonatosan ismertetett tanulmányokból sok érdekes információ derült ki, de vannak még feldolgozatlan területek. Nagy Tibor történész előadásait emelte ki, amelyek ékes példái annak, hogyan lehet és hogyan kell „lelket lehelni” a történelembe, ami azért fontos, mert így válhatnak a tények valóban közérthetővé. Az irodalomtörténész rámutatott arra is, hogy a topolyai plébánia története még nincs megfelelő módon feltárva. A múlt században ténykedő, marxista beállítottságú helytörténészektől ez lényegében nem is volt elvárható. A múzeumnak ma otthont adó egykori Kray-kastélyban voltak az iratok, dokumentumok, mert az épület az egyházhoz tartozott, amikor 1944-ben a szovjet hadsereg az épületben rendezte be egyik parancsnokságát, ahonnan a batinai csatát is levezényelték. Kordokumentumot vesztek akkor el, ami nehezíti a helytörténészek munkáját.
Virág Gábor és tanítványai viszont jelentős munkát végeztek, ők azok, akik a családneveket és az utcanevek történetét is feldolgozták. Mgr. Pastyik László példaként említette, hogy kezdetben a házakat számmal jelölték, utcanevek nem is voltak. Saját, ma is álló szülőháza volt például az 1093-as. 1912-ben Kölcseyről nevezték el az utcát, amelyet az impériumváltást követően Lázár fejedelemre változtattak, az 1940-es évek elején ismét Kölcsey nevét viselte, 1945-től pedig Makszim Gorkijét. Azon véleményének is hangot adott, hogy a magyar és a szerb Himnuszok szerzőiről is illene utcát elnevezni a városban. Utóbbi szerzője Jovan Đorđević, aki Szegeden és Budapesten is végzett tanulmányokat, jó ismerője volt a magyar irodalomnak. Az együttélés jegyében, ha már a különféle rendezvényeken énekeljük egymás himnuszát, azok szerzői is megérdemelnék, hogy utcát nevezzenek el róluk Topolyán – mondta mgr. Pastyik László.
Nyitókép: Mgr. Pastyik László két pap, Cervus (Szarvas) Ádám János és Kosztolányi Lajos életútjáról tartott érdekes előadást (Fotó: Tóth Péter felvétele)
