A kőkorszak idején bizonyítottan éltek emberek Topolya területén – sőt valószínű, hogy már korábban is. A táj többször benépesült, különböző okokból elnéptelenedett, majd újra benépesült. A ma ismert Topolya újratelepítése 275 évvel ezelőtt kezdődött. A városi múzeumban minden szerdán történelmi előadásokkal idézik fel a település múltját: a régészeti lelőhelyektől és a középkori eseményektől egészen a 2000-es évekig dolgozzák fel a város történetét.
A rendezvénysorozat legutóbbi estjén Tomik Nimród történész Topolyát mutatta be a két világháború közötti időszakban. Lapunknak elmondta, hogy ezt a korszakot talán könnyebb volt feldolgozni, mivel még beszélhetett olyanokkal, akik személyesen átélték azokat az időket. A dokumentumok is viszonylag jó állapotban maradtak fenn, ugyanakkor ez a korszak számos, sokrétűen kutatható és magyarázható történés időszaka volt. A témát más kutatók is feldolgozták, és különféle kiadványokban elérhetővé tették a nagyközönség számára.
Tomik Nimród számára azonban mindig az volt a legizgalmasabb kérdés, hogyan éltek az emberek, és miként teltek hétköznapjaik. A történész több mint száz korabeli fényképet is összegyűjtött, amelyekhez a jelenlévők saját emlékeikkel és sejtéseikkel is hozzájárultak. Az előadáson olyan épületekről is bemutatott fotókat, amelyek ma is állnak, illetve olyanokról, amelyeket a múlt században – sokszor politikai döntések nyomán – lebontottak.
A második előadást ft. Szakály József címzetes prépost, topolyai esperesplébános tartotta, aki elsősorban egyik elődjéről, Barsy Viktorról beszélt, valamint arról, hogyan alakult az egyház szerepe a XX. század történelmi viharoktól sem mentes időszakaiban. Barsy atya elkötelezettsége, műveltsége és kiterjedt kapcsolatrendszere meghatározta a múlt század harmincas éveitől egészen az ötvenes évek végéig tartó időszakot. Jó kapcsolatokat ápolt a szerb közösséggel is, olyannyira, hogy 1941-ben és 1944-ben – az impériumváltások idején – az éppen aktuális hatóságok körében is nagy tekintélynek örvendett, így sok mindent el tudott intézni – életeket is mentett.
Barsy Viktor a Felvidéken született, középiskolai tanulmányait Budapesten végezte el, teológiát pedig Kalocsán tanult. 1903-ban szentelték pappá, majd 1919-ben nevezték ki topolyai plébánosnak. E tisztségét 38 éven át, egészen 1957-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. Zsidó származású embereket is sikerült megmentenie. Katolikus plébánosként olyan tanúsítványokat állított ki, amelyek igazolták, hogy az érintettek római katolikusok vagy erdélyi szombatisták voltak, ezzel védelmet biztosítva számukra a zsidótörvényekkel szemben. Előfordult, hogy személyesen kísért át valakit a határon, vagy biztonságos menedéket nyújtott neki. Bátorságát és emberségét XII. Piusz pápa pápai kitüntetéssel ismerte el. Barsy Viktor tetteit az önzetlenség vezérelte, emléke pedig ma is él Topolyán. A városi múzeum egy, jelenleg is megtekinthető kiállítással tiszteleg előtte.
A szerda esti előadásokat minden alkalommal nagy érdeklődés kísérte – a legutóbbi esemény is telt házas volt. Radaković Marina, Topolya Község Múzeumának régésze és igazgatója elmondta, hogy az évforduló apropóján helyi történészekkel közösen álmodták meg az előadás-sorozatot. Reményei szerint Topolya múltját sikerül úgy bemutatniuk, amilyen nézőpontból az emberek eddig még nem látták.
A Topolya 275 sorozat október 29-én folytatódik. Nagyidei Márk történelem szakos egyetemi hallgató az Adalékok a topolyai járás és Topolya község közigazgatási változásai a titói Jugoszláviában című előadását tartja, Balassa Endre közgazdász, térségfejlesztési szakember és Topolya korábbi polgármestere pedig bemutatja a Feldolgozandó történések a 90-es évekből című előadását. A sorozat november 5-én zárul a Juhász Erzsébet Könyvtárban, ahol Bednárik Prokec Zita, a könyvtár igazgatója Mit jelent(ett) könyvtárnak lenni Topolyán? címmel tart előadást.
Nyitókép: Ezúttal is nagy érdeklődés övezte a rendezvényt (Fotó: Tóth Péter felvétele)
