Összesen 75 pacséri, falubeli származású és kisújszállási gyermek látogatja a református gyülekezet 26. gyermek- és ifjúsági táborát, amelyet két helyszínen, a Csemete Játszóház épületében és a református parókián tartanak. A keddtől vasárnapig tartó találkozó ezúttal a Vízjelek elnevezést kapta, és ennek megfelelően kék színű a tábor egyenpólója.
– A Csemete Játszóházban 20, 3–7 éves táborozónkkal foglalkozunk. Ötvenöt iskolásunk van, közülük négy kisújszállási, valamint két gimnazistasegítő érkezett a kísérő tanárukkal, Német Mariannal és élettársával. A kisújszállási negyedikesek legjobb diákjainak a pacséri táborozás gyakorlatilag év végi jutalomutazás, a gyerekek pedig helyi családoknál szállnak meg. A konyhán 23 segítőnk van, a nevelői csapatot 21 személy erősíti, 11-en pedig az előkészületekben, a dekoráció elkészítésében és az anyag beszerzésében nyújtottak támogatást – mondta Csányi Erzsébet lelkésznő, aki arról is szólt, hogy minden napnak megvan a maga üzenete a gyerekek felé. A legfontosabb azonban, hogy mindenki megtapasztalhatja a gyülekezet szeretetét, és a gyerekek érezzék az összetartozás örömét, valamint egymás hite által is épüljenek, hiszen Istennek mindenkivel megvan a terve.
– A Vízjelek vezérgondolata köré épül az idei táborunk, amelyben Mózes életét és cselekedeteit dolgozzuk fel, az erdélyi testvéreink által kidolgozott program alapján. Az első napon azt közvetítettük a gyerekek felé, hogy mindenkinek megvan a maga értéke, adottsága és a társadalom számára fontos jó tulajdonsága, illetve azt kellene megtalálnunk, hogy hol a helyünk. Ez már átvezetett bennünket a tábor második napjának programjába is, amelynek vezérgondolata a „Megmutatom, hogy mi az én tervem tiveletek”. Istennek az volt a terve Mózessel, hogy kivezesse a népét Egyiptomból a szolgaságból. Amikor odaérkeztek a tengerhez, amely akadály volt, a Megúszhatod szárazon jelmondatú nap azt az üzenetet közvetítette, hogy nincs lehetetlen helyzet, hiszen Isten csodát tett és a Vörös-tenger kettényílt. Vagyis, ha azt érezzük, hogy akkora bajban vagyunk, hogy nincs segítség, akkor is felfelé kiálthatunk, tehát legyen reménység a szívünkben. A zsidók átkeltek, hálát adtak a tengeren, majd a pusztai vándorlás és az igazi nehézségek következtek. Elfogyott a víz, és Isten újra megmutatta hatalmát azzal, hogy a keserű vizet egy faág vízbe dobásával ihatóvá tette. Vagyis, ha emberi léptékkel nincs megoldás egy helyzetben, Isten akkor is jelen van, és megsegít, csak bízni kell. A szomjúságra pedig megoldás, hogy víz fakadt a kősziklából. Az ötödik nap üzenete, hogy „lásd, én haza vezetlek téged”. Van egy haza, egy otthon, ahol Isten megáld, megőriz bennünket, és békességben élhetünk vele. Mindemellett előrevetítjük, hogy nemcsak e világon, de az örök hazában is őriz bennünket, hiszen ezért küldte hozzánk Krisztust – ismertette a pacséri lelkésznő.
Nyitókép: A tábor iskolás csapata és a szervezők, segítők egy része (Kazinczy Paszterkó Diana)
