2024. július 27., szombat

A gyep, mint természeti örökség

Az Arcus Környezetvédő Egyesület ismeretterjesztő előadás-sorozatáról

Kedden 18 órai kezdettel Oláh Csongor Élet a föld alatt – A barlangok világa című előadását hallgathatták meg az érdeklődők a Művelődési Ház kiállítótermében, topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület ismeretterjesztő rendezvénysorozata keretében. Az idén újraindított program második előadója múlt héten a Tartományi Természetvédelmi Intézet szakembere Szabados Klára volt. A neves szakember Gyepeink táj- és természetvédelmi jelentősége címmel szólt a hallgatóságához. Egyebek mellett beszélt arról, hogy a Kárpát-medence Európa egyik olyan tájegysége, ahol természetes gyepek alakultak ki. Ezek olyan területek, amelyeken bizonyos okból nem alakult ki fás vegetáció. Pontosan emiatt a Pannon régió, azaz Vajdaság, de Magyarország, Szlovákia és Románia egyes peremvidékei egyedülállóak abban, hogy pusztagyepek és szikesgyepek nagyobb területet borítanak benne. 
– Ezek a gyepek természeti örökségünket képezik: a gyepek hasznosítását évezredek óta a legeltető állattartás jelentette, ebben a tekintetben szembesülhetünk a területek kulturális jelentőségével is. A magyar kultúrának is jelentős részét képezi a pásztorkodással, a legeltető állatartással összefüggő tudás, maga a pásztorok tudása, amiben benne van a legelőgazdálkodás, a növényismeret, az állatgyógyászat. Mindez egy nagyon széleskörű hagyományos tudás, ami elveszőben van, ezeket valamelyest a néprajz őrizte meg. Aztán itt van a hiedelemvilág, szokások, akár népdalok, sokszínű népi kultúra is kötődik a gyepekhez, illetve a rajtuk való gazdálkodáshoz – hallhattuk. Majd a természetvédelmi jelentőségükről is szólt az előadó.
– Mi, a természetvédelem képviselői igyekszünk minél nagyobb területeket védetté nyilvánítani. Sajnos általában az emberek nem tudják, hogy az utolsó maradványaival szembesülhetünk ezeknek a gyepeknek. Azt sokak tudják, hogy a szikes olyan minőségű terület, ami „nem való semmire”. Például az állandó fásítási kisérletei sikertelenek voltak, mert a természetes feltételei nem voltak adottak. A másik, ami talán Topolyára is jellemző, hogy itt is állandó fásítási kísérletek zajlanak. Sajnos azt nem értékelik, hogy még van egy utolsó gazdag löszgyepmaradványuk, hanem többen csak azt látják, hogy ott van egy terület, ami sajnos nem kell senkinek. Amennyiben ezek a területek nem állnak védettség alatt, akkor nagyon nehéz, szinte lehetetlen a megőrzésük. Topolya községben nincsenek nagy területű ősgyepek, csupán a löszvölgyekben maradtak fenn, de nagyon értékesek. Ezekben él néhány olyan növényfaj, amelyekre csupán néhány helyen lelhetünk természetes közegében. Így például a száratlan csüdfű az egyik, amelynek Szerbiában négy lelőhelye van, és ebből három Topolya község területén található. A Topolyai-tó melletti parányi ősgyepen jelen ismereteink szerint huszonvalahány védett faj található. A legnagyobb probléma, hogy idegenhonos fajok, úgynevezett özönnövények növik be ezt a területet is, ezért szakszerű tiszításra szorulna – nyilatkozta az előadó, aki hozzátette, ha nem történik meg ezeknek a löszgyepfoltoknak a tisztítása, akkor csüdfű és ősgyepek nélkül maradunk. A természettudományos témák iránt érdeklődők jövő héten, azaz február 27-én dr. Koleszár Borbála Feszültség, mint életmód című értekezését hallgathatják meg.

Nyitókép: Szabados Klára, a Tartományi Természetvédelmi Intézet szakembere Topolyán / Turi Orsolya felvétele