Filmes úttörőnkre emlékezve

Lifka Sándor, a közép-európai kinematográfia úttörője 1911. október 13-án Szabadkán, a Hungária Szálló nagytermében megnyitotta első állandó filmszínházát. Húsz évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Tanács ezt a napot jeles nappá nyilvánította. Ekkor tartják meg a vajdasági magyar mozgókép napját, és az alkalomhoz illően megkoszorúzzák Lifka Sándor mellszobrát. 

Idén a városi önkormányzat nevében Góli Csilla alpolgármester és Gyivánovity Dániel, a városi képviselő-testület elnöke koszorúzott; a vajdasági magyar mozgókép napjához kötődő rendezvénysorozat szervezőinek részéről Iván Attila, a Cinema Filmműhely vezetője; a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség képviseletében Sutus Áron elnök; a Magyar Nemzeti Tanács nevében Kabók Erika és Hajvert Ákos, a Végrehajtó Bizottság tagjai helyezték le az emlékezés virágait; valamint névadójuk előtt tisztelegtek a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium diákjai is. 
Lifka Sándor munkásságának fontosságáról Hajvert Ákost kérdeztük:

– Az utókor számára szimbolikus jelentőséggel bír. Lifka Sándor osztrák–magyar monarchista környezetben nevelkedett, ami meghatározta az akkori értelmiséget. Brassóban született, Csehországban nőtt fel, közben a szüleivel Európát járta, mivel vándormúzeumot üzemeltettek. Nem meglepő, hogy hasonló életutat választott. Inkább az a döntése számít meglepőnek, hogy azután Szabadkán telepedett le. Ennek viszont a szabadkaiak látták hasznát. Korán elvesztette az édesapját, de tizenhét évesen már Bécsben volt, és látta a Lumiére fivéreket bemutatni a mozgóképet. Ezen felbuzdulva, Párizsban ő is vett egy kamerát, 1900-ban pedig I. Ferenc Józsefet és Sisi hercegnőt is lekamerázta. A budapesti Uránia mozi felkérte, hogy legyen a szakmunkatársuk, 1911-ben mégis úgy döntött, elindítja az első szabadkai mozit. Amire remekül ráérzett, hogy a közösségről is készített felvételeket, így akik megnézték a filmjeit, akár saját magukat is visszaláthatták a vásznon. A tizenkilencedik század végén, huszadik század elején, ez nagyon menő volt, az újdonság erejével hatott. Ugyanakkor ne feledjük, hogy művészként nem csak a kamerát kezelte jól, hanem zenét is szerzett a filmjeihez. Valóban megteremtette azt a mozis miliőt, ami azután elterjedt az egész világon. Mindenképpen azt gondolom, hogy Lifka Sándor Szabadka egyik legmeghatározóbb személyisége volt. Elképesztő, hogy tizenhét évesen kitűzött maga elé egy célt, amit azután elért, és most itt 2025-ben is róla beszélünk – emelte ki Hajvert Ákos.

Sajnos a történelem viharai, a politikai változások során, Lifka filmjeinek nagy része megsemmisült. Utolsó éveit Királyhalmon töltötte, szőlészettel foglalkozott, más gyümölcsöket is termesztett, és önköltségből felszerelte a falu első moziját. Lifka Sándor 1952. november 12-én hunyt el, és a Bajai temetőben helyezték örök nyugalomra. A nevét viselő mozi épülete előtt látható mellszobrát Almási Gábor szobrászművész készítette 1974-ben, de csak 1994-ben helyezték ki.