Fujkin István, a horgosi származású képzőművész Kék Bagoly című képsorozatát mutatták be csütörtökön Szabadkán, a SzekerEST rendezvényen. A Kanadában élő alkotó lelkét a hagyományos indián kultúra számos eleme érintette meg. Ennek következtében született meg a 21 képből álló Kék bagoly képsorozat is, melynek meghatározó darabjai kerültek bemutatásra. Az est folyamán kiderült, hogy mely kép hogyan született, hogy melyik dal ihlette a művészt. Az ismeretterjesztő előadást audiovizuális elemekkel tették még különlegesebbé, így a közönség is betekintést nyert abba, hogyan találkozik az észak-amerikai indián kultúra a ma emberének képi világával.
Az est kezdetén Varga Attila, Fujkin István barátja, valódi amerikai fuvolán játszott indián dallamokat. Az előadó elmondta, hogy a Kék Bagoly alapját a kortárs indián zene ihlette.
– Már kiskoromban játszottam indiánosdit – az indián könyvek nagy hatással voltak rám. Nem az indián romantikára épül a sorozatom, és nem is emberábrázolás. Engem a szakrális tárgyak vonzanak. Hagytam, hogy a tárgyak megszólítsanak. Minden szakrális tárgy áthangszerelve jelenik meg a saját vizuális nyelvén, ugyanakkor megőrzi eredeti formáját és jelentését. A hangszerek és a zene szinte beleolvadnak a lények formáiba, így jött létre a metamorfózis. Például egy madár esetében megmarad az anatómia, miközben a hangszer elemei idomulnak hozzá. Első pillantásra talán nem is tűnik fel, hogy a kép hangszerekből épül fel, csak amikor jobban megnézzük – magyarázta a festő.
Fotó: Szekeres László Alapítvány
A művész azt is megosztotta a közönséggel, hogy sokáig gondolkodott, van-e joga egyáltalán az indián kultúra témájához nyúlni. Ehhez neki a délvidékiség adta meg a jogot, a kisebbségi sors megtapasztalása.
– Ez adott párhuzamot az indiánokkal. Így nem kívülről néztem rájuk, hanem belülről próbáltam megérteni a világukat. Az indiánok nem mindig fogadják el, ha nem indián festi meg az ő motívumaikat. Van bennük egyfajta ellenállás, de amikor szembesülnek azzal, hogy ez nem így van, akkor ez az ellenszenv megszűnik. Kedvesek, de magas a kerítés – ám ha egyszer az ember átjut rajta, akkor befogadóvá válnak. Ha megnézzük a toll, a tánc, a fejdísz és a festés az indiánoknál mind szimbolikus jelentéssel bír. Nem kaphat bárki tollat a hajába. Ez a szolidaritás vagy érdem jele. A fejdísz tollait ki kellett érdemelni akár vadászatban, harcban vagy bármi másban. A tollak jelentéseket is hordoznak: egy pont, egy bevágás, egy csík, mind valamilyen tettet jelölnek. A fejdíszek igen változóak. Ezt a típusú fejdíszt például a főnökök hordták. A sastollat pedig a vezető magának kellett, hogy beszerezze – taglalta a képsorozat szerzője.
Nyitókép: Fotó: Kolovity Edina
