A VMDK topolyai körzeti szervezete nyílt levélben reagált a hétvégén nyilvánosságot kapott nemzeti türelmetlenséget szító táblák ügyében, melyek a Zentagunaras felé vezető út mentén még tegnap is kint voltak. Az alábbiakban a levelet közöljük:
Topolyánál a Zentai úton már több mint egy hete elhelyeztek (lebetonozva) egy táblát, mely nemes egyszerűséggel lefasisztázza a topolyai magyarokat. Hogyan kerülhetett erre sor? Akár legyinthetnénk is egyet, mondván, hogy idióták mindig voltak és lesznek is, csakhogy ez a tábla már minden józan ember számára idegesítően hosszú ideje áll ott. Sőt, gyakorlatilag aláírva, hiszen egy másik, hasonló táblára, amin még a több európai országban betiltott kommunista csillag is szerepel, azt is odaírták, hogy ki helyezte el. Ilyenkor azonnal eszünkbe jutnak a közelmúltban ránk mért ütések is. A ’44-es áldozatok sírjáról eldobált, széttört keresztek, a magyarverések, a temerini fiúk esete, a legújabb letartóztatások, amikor azokat a magyarokat vették őrizetbe (és tartják vizsgálati fogságban azóta is), akik a rendőröket hívták, vagy akár Đilas úr kijelentése, hogy nem ért egyet a két temerini fiú szabadon bocsátásával. A demokrata vezért (úgy mint sok nemzettársát) az valószínűleg nem zavarja, hogy azért a kosarazóért, aki Amerikában félholtra vert egy embert, egymillió dollárt fizettek ki, megszöktették, és már szabadlábon van. Csak lenne magyar, megnézhetné magát.
Naponta olvashatjuk a pártvezetők nyilatkozatait, hogy itt Vajdaságban, de főleg Topolyán, a „tolerancia városában” milyen felhőtlen és feszültségmentes a nemzetek közötti viszony. Ha ezt arra építjük, ill. értjük, hogy az egyik fél tűr és hallgat, akkor ez hosszú távon nem fog működni.
Feltesszük a kérdést: meddig fog állni még ez a bizonyos tábla, és meddig fognak még az illetékesek kettős mércét alkalmazni? Meddig, meddig, meddig? – áll a Sörfőző Károly, a VMDK topolyai körzeti szervezete elnökének aláírásával ellátott, tegnap a szerkesztőségünkbe eljuttatott nyílt levélben.
