A magyarázatot 2024. október 26-án és 28-án hallottam Katona Vilmos (szül. 1945-ben) földművestől a kamanci szívgyógyászati klinikán, míg a szívműtétre vártunk. Vilmos régebben lovakat is nevelt, ahogy mondta „ojan Dundërszki fajtát, sötétpej telivérëket, „ojan szurki lovakat.” (Elmondása szerint a szurki kétkerekű lovaskocsi, amit két rúd közt húz a ló, főleg versenyeken. Vilmos járt versenyekre is a lovaival, de igavonásra is használta őket). Kérdésemre, hogy tud-e találós kérdéseket, elmondott párat, de ezek közül most csak azokat közlöm, amelyek elbírják a sajtó nyilvánosságát:
1. Ha a kakas kikiríkul, mé néz zégre? – Hálát ad istennek, hogy mé annyi tyúkja van, anyóssa mëg ëgy së. 2. Mé nincs a kakasnak keze? – Mer a tyúk nem hord bugyit. 3. Tudod-ë, hogy én ki vagyok? – Kőtekëzve. 4. Hogy lehet megismerni a messzirű gyütt embert? – Közērű. 5. Mi a mindëggy? – 111.
Vilmos különben 18 éves koráig ministrált legénytársaival. Amikor kérdezték tőlük, hogy miért hagyták abba, tréfásan azt felelték: „Mer mëgittuk a pap miseborát.”
Elmesélte még, hogy az ötvenes években a doroszlói búcsúra vonattal járt a Kevi és környékbeli, hasonló aprófalvak népe, de olyankor, vagyis kizárólag búcsúkor, a hatóság a vonatot nem engedte megállni Doroszlón, a híveket leszállították Szontán (Szond), s onnan gyalog mentek úti céljuk felé. Legtöbbször a templomban aludtak. (A búcsújárók templomban alvása egyébként mára már jórészt elfelejtődött, noha egész a középkorig visszanyúló zarándok népszokás.)
Papjuk hosszú ideig Szobonya Márton volt, akiről elmesélt egy kis anekdotát is. Egyszer, kora tavasszal nagyon zajongtak a parókia előtt játszó gyerekek, a pap kiszólt nekik az ablakon latinul, hogy ne üljenek a hideg földre: „Mëzibusz tërrati në szëdëatisz”, amit Vilmos ma is gyakran idéz, ha valamilyen általa nem helyeselt cselekedetre akar figyelmeztetni.
Egy szóláshasonlatot is elejtett, amikor megtudta, hogy a kórházi szobában maga marad: „Ëgyedül maradok, mind télën a gunyhó.”
Remélem, azóta már jó egészségnek örvend övéi körében!
Nyitókép: Fotó: L. Móger Tímea
