Szólamok és akarások címmel A délvidéki magyarság eszme- és irodalomtörténete (1990–2008) alcímmel jelent meg nemrég dr. Vajda Gábor posztumusz kötete, tizenhét évvel a halála után, az Aracs Alapítvány kiadásában. A kötet Vajda Gábor A magyarság eszme- és irodalomtörténete a Délvidéken 1945-től napjainkig című korszak-monográfiájának a harmadik része. Ahogyan azt Gubás Ágotától, a kiadvány szerkesztőjétől megtudhattuk, a könyvbemutatót szeptember 29-én, 18 órai kezdettel tartják meg a Szabadkai Városi Könyvtárban, mivel Vajda Gábor éveken át a könyvtár tudós szakmunkatársa volt. A Szólamok és akarások 845 oldalas vaskos kötet, de ez senkit se rettentsen el, mert dinamikus és izgalmas kordokumentum-olvasmányról van szó, ami el is gondolkodtatja az olvasóját.
– Amikor tavaly Vajda Gábor születésének nyolcvanadik évfordulójáról emlékeztünk meg, azt ígértem, hogy megszerkesztem a harmadik kötetet, mivel az eddigi két könyvének a kiadója ezt nem vállalta. Számomra ez misszió volt, mert fontos tudóst, eszmetörténészt, irodalomtörténészt ismerhettünk meg a személyében, akit a délvidéki magyarság, és általában a közélet, az értelmiség, mégsem becsült meg igazán. Az első két kötete is gyér visszhangra talált itthon, inkább Magyarországon értékelték nagyra jeles írók és tudósok – emelte ki Gubás Ágota.
– A kötetnek nem egész kétszáz oldalát készítette elő Vajda Gábor, a többi írásanyagát a komputerén tárolta. A tervezett könyvével azt üzente, hogy „támadjon föl közhalálából a délvidéki magyarság” és ehhez politikai, történelmi, társadalmi, kulturális, oktatási összefüggéseket és tanulságokat igyekezett tudatosítani, amiről az előszavában is írt. A kötet nagy részben a tényeken alapuló meglátásait, kritikáit foglalja össze. Sokan radikálisnak tartják a gondolatmenetét, de ahogyan az ajánló szövegemben is írtam, a radikális a latin radix szóból ered, ami gyökeret jelent, és ő valóban szerette a problémákat a gyökeréig hatóan elemezni, megvilágítani, és megoldásokat keresni. Ami nagyon fontos, hogy cselekvésre ösztönzi a délvidéki magyarságot, kiváltképp az értelmiséget és a politikusokat. Azt mondja az értelmiség meglátásaira kellene hallgatnia a politikának, amit nem nagyon tesz meg, holott érdemes eszmecserét folytatni a délvidéki magyarságról. Rengeteg tanulság vonható le a könyvéből. Érdemes megnézni a névmutatót is, amiben több mint hatszáz név szerepel. Továbbá a folyóiratokban megjelent írásaiból is sok bekerült a könyvbe, de még egy-két kisebb kötetet lehetne ezekből összeállítani. Egy igazi kincsesbánya az ő munkássága, csak jobban kellene rá figyelni – tette hozzá a szerkesztő, majd pedig a könyv szerkezetét is taglalta.
– A VMDK létrehozásával kezdődik, hiszen az egy hatalmas politikai tényező volt a délvidéki magyarság életében, és Vajda Gábor végigvezeti azt is, hogyan reagált rá a közélet, az újságírói szakma. A Szólamok és akarások fejezetben arról ír, hogy talán még most sem számoltuk fel a régi beágyazott eszmét a testvériség-egységről, ami valójában látszat volt, rejtett elnyomás állt mögötte. Elemzi továbbá például a színházat, a Magyar Szót, és az oktatást is. Az utolsó általa szerkesztett fejezet címe talán a legfontosabb, ez a Képmutatás kultúrája, amiben azt taglalja, hogy a látszat mennyire beidegződött a délvidéki magyarságba, és ettől félti az új nemzedéket is. Vajda Gábor mindig megpróbál valamilyen cselekvést felkínálni, a taktikája pedig a jóra zsarolás. Lényegesnek tartja felébreszteni a közéletet, hogy ne fogadja el a látszatot, inkább nézzen a probléma gyökeréig és úgy próbáljon megoldást találni. A Végkifejlet című fejezetbe a meglévő írásait csoportosítottam, és a közérthetőségre törekedtem. A legfontosabbnak a délvidéki magyarság önmegvalósításáról szóló elemzését tartottam. Ebben azt elemzi, hogy hol tart és merre tart a délvidéki magyarság. Ezt a szakaszt azzal a kérdéssel fejezi be, hogy feltámadunk-e közhalálunkban. Az elemzéseiben kitér arra, hogy önálló délvidéki magyar egyetem nélkül nem alakulhat ki megfelelő szinten művelt értelmiség, és ez az ügy teljes zsákutcába került. Tévesnek tartja a felfogást, miszerint jó az, ha a magyar középiskola után a diákok szerb egyetemre mennek, és az újvidéki központúságot sem találja megfelelőnek. Szerintem az egész könyvnek az egyik kulcsmondata, hogy önálló magyar egyetem nélkül nincs továbbfejlődés. A kötet egyik legnagyobb fejezetét a könyvkritikák teszik ki. Vajda Gábor csaknem kétszáz könyvről írt kritikát, de nagy figyelmet fordított a folyóiratok elemzésére is. Önvallomás címmel pedig önéletrajzot írt, ami a szellemiségét, a törekvéseit is tartalmazó őszinte vallomást rejt. Mindemellett fontosnak tartottam azt is, hogy róla szóló írások is megjelenjenek. Szerintem ez egy olyan kötet, ami némiképp talán felrázza a délvidéki magyarságot. Vajda Gábor lényegesnek tartotta hangsúlyozni, hogy amennyiben az értelmiség és a politikum megpróbál szót érteni, akkor talán jobban bízhatunk a szebb jövőben – részletezte Gubás Ágota.
Dr. Vajda Gábor sokoldalúságát bizonyítja, hogy verseket is írt, sőt színdarabot, történelmi szatírát Titoán Kámen, avagy a gerinctelenek címmel, ami szintén helyet kapott az Önvallomás fejezetben:
– Az Aracs folyóiratban közöltük ezt a szatíráját, de még nagyobb figyelmet érdemelne. Ajánlani tudnám, akár a Kosztolányi Dezső Színháznak, hogy vigyék színre, dolgozzák fel a saját stílusukban, a saját meglátásaik szerint. Az önkényuralmat taglalja, és szerintem sokat okulhatunk belőle. Lehetne éltetni Vajda Gábor hagyatékát és remélem, hogy ezzel a könyvvel elindul egy nagyobb érdeklődés iránta. Legalábbis ez volt a célunk az Aracs Alapítvánnyal. Vajda Gábor a haláláig volt az Aracs folyóirat alapító és felelős szerkesztője. Nem sok idő, mintegy hét év adatott meg a számára, de ez alatt az idő alatt szellemi műhellyé alakította a folyóiratot, ami már 25 éve létezik. Most augusztus huszadikán lett volna az évfordulónk, hiszen 2001. augusztus 20-án jelent meg az első szám, és egészen az idei év első számáig nyomtatott formában is olvasható volt. Ezt az első számot viszont már saját erőnkből, elsősorban Bata János főszerkesztő pénzéből nyomtattuk ki, mert hiába bírálták el pozitívan a tavalyi pályázatainkat, az új kormánytól semmiféle támogatást, sem visszajelzést nem kaptunk. Így a második számtól csak online lehet olvasni az Aracsot. Holott ritkaság az, hogy egy folyóirat huszonöt évig megszakítások nélkül jelenjen meg, itt Délvidéken is. Nem mindegy, hogy megszűnik vagy tovább létezik – fejtette ki Gubás Ágota.
Nyitókép: Gubás Ágota a Szólamok és akarások könyv olvasására buzdítja az értelmiséget/fotó: Lukács Melinda
