Az előadó indiai gyerekek társaságában
„Az ellentétek és végletek hazájá”-nak nevezte Luhović Tímea, a Múzeumi Esték eheti előadója (aki egyébként a topolyai gimnázium filozófiatanára) úti beszámolójában Nyugat-Ázsia legnagyobb országát, a vallásilag-etnikailag sokszínű Indiát.
Nincsen középosztály, akárcsak középút, közepes értékek, a véglegesség pedig nemcsak társadalmi-gazdasági szinten, hanem az éghajlatban vagy akár a gasztronómiában is nyomon érhető: elképesztő, 42 fokos forróság van, a hőség és a páratartalom mint forró zuhany ömlik a reptérről kisétáló turistára, az utcákon erős fűszerillat terjeng, a csamati, a momo, a rizs az európai ember számára szinte élvezhetetlenül csípős. Pillanatok alatt leépülnek és eltűnnek azok a negatív és pozitív sztereotípiák (többek között a nyomorról, a nők elnyomásáról, a vasúti közlekedésről, a titokzatos, csodás misztikáról), melyek az idegenség állapotában és a – mind geográfia, mind kulturális-társadalmi – távolságnak köszönhetően működtek, de ezzel együtt a betekintő, a más kultúrát a maga adekvátságában megismerni, látni kívánó utazó hazatérve, élményeit elmesélve közönsége számára önmaga is újabb előítéleteket készít elő. Luhović Tímea előadása azonban távol került ennek buktatóitól, a leépített, általános sztereotípiák mellé újabbak helyett hasznos tanácsokat, az utazni vágyóknak segítséget és mindenképp kedvcsinálót nyújtott, és indiai úti kalandjai mellett zárásképpen nepáli élményeiről is beszámolt. A korábban csak a „mesés, csodás misztika” lokalizációjának hitt India az utazó-előadó útvonalát követve (New-Delhi, Agra és a rózsaszín Jaipur látványosságai, vallásai, néptömege, a köztük hömpölygő állattömeg – majmok, tehenek – között) a közönség számára az est folyamán a maga valószerűségében körvonalazódott még akkor is, ha a jelenlevők számára az élmény valódi birtokosán túl mindaddig a valószerűtlenségek országa marad India, amíg utazóként annak valódi részeseivé nem válnak.
A Múzeumi Esték következő előadására kedden, március 6-án este 6 órakor kerül sor, melyet Gilváczi István Miért mérgezzük magunkat és környezetünket? (Hidropónia és akvapónia) címmel tart.
