A topolyai Paletta képzőművészeti alkotóműhely, melynek vezetője, elnöke Crnogorac Éva, nemcsak a helyi amatőr képzőművészeket karolja fel és tömöríti magába, hanem elindulást, megmutatkozást, dialógust és kollektív alkotási lehetőséget is nyújt a vizuális művészetek iránt fogékony, kreatív fiatalok számára.
A topolyai Művelődési Ház kiállítótermében került megrendezésre ezeknek a művészeti középiskolásoknak, valamint akadémistáknak az alkotásaiból készült Padlás elnevezésű, rendhagyó tárlat, melynek ötletgazdája és Crnagorac Éva mellett segédszervezője idén a gunarasi Klájó Adrián volt. A megnyitón Gazsó Hargita, a Topolyai Múzeum muzeológusa méltatta a fiatalokat, valamint a Paletta vezetőjét. Klájó Adrián verseivel is fellépett, majd az általa tervezett és kivitelezett divatbemutatóra is sor került. A Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter által írt, hangszerelt Padlás című musical címe által sugallt közös térbe bekerült tizennégy, nem csak palettás fiatal alkotása talán éppen az élet allegóriájaként működő, a közösen gyűjtött, autentikus kelléktárgyak által megteremtett padlási miliőnek köszönhetően, könnyen maga is élet-kellékként interpretálható. Olyan kellékként tehát, mely éppen közösségiségében és a kialakított kontextusban, társai mellett nyeri el igazi értékét, valójában a művészet mint élet még kezdőfokán áll, de már előre mutat, esztétikai lehetőséget rejt magában – aminek aktualizálódása azonban a jövő kérdése. Szenti Lilla, Damjan Jakišić, Horváth Lívia, Vass Szabolcs, Velimir Andrejević, Sofija Gavrilović, Gurbity Bettina, Buljovčić Nikoletta, Kiss Eleonóra, Petrovity Klaudia, Klájó Adrián, Fekete Dénes, Vanja Jelić és Petromarkov Aleksandra grafikái, festményei, kollázsai, linómetszetei, pasztelljei, fotói, könyvillusztrációi, szobrai, akárcsak naplói valójában közös terükben, a padlássá változtatott kiállítótérben az emberi életről beszélő tárgyakat, a jelenben felfedezett padlási múltat és a művésszé válás temporalitását fejezik ki. Noha rájuk még vastag rétegben nem rakódott por, és noha néhányuk kivételével (ebbe a kivételbe tartoznak például Fekete Dénes absztrakt kis szobrai) valójában még csak a keresés fázisában vannak, de ez a kezdeti irány mindenképp jónak tűnik, és ami a legfontosabb: az alkotásban közös térre és egymásra találtak.
