A több helyen is beázó színháztermet évek óta raktárként használják (Fotó: Herceg Elizabetta)
Az intézmény a kis költségvetés és a már három éve használaton kívüli színházépület ellenére is próbál minél gazdagabb, tartalmasabb és érdekesebb programokat nyújtani az érdeklődőknek, azonban a keretek nyilvánvalóan eléggé behatároltak.
A topolyai Művelődési Ház rendezvényei, programsorozatai és tradicionális rendezvényei (az állandó, kis nézőszám ellenére is működtetett filmvetítések mellett) színházi előadásokat, könyvbemutatókat, előadássorozatokat, néptáncos szemléket, kiállításokat, vásárokat és ünnepi műsorokat tartalmaznak, melyek gyakran a különböző művelődési és civil szervezetekkel, illetve az oktatási intézményekkel folytatott sikeres együttműködések eredményei. Ezt az együttműködést mindenképp hangsúlyoznunk kell, és nemcsak azért, mert egyébként Vajdaságban újabban csak összefogás árán lehet bármit is elérni, megvalósítani, hanem azért is, mert egy kisvárosi művelődési ház lényege és intenciója a kultúra átadásával, az ismeretszerzéssel és a szórakoztatással is éppen a közösségteremtés és a közösségépítés, melynek alappillére a már említett együttműködés. A topolyai intézmény a kis költségvetés, a már három éve használaton kívüli, életveszélyes színházépület ellenére is próbál minél gazdagabb, tartalmasabb és érdekesebb programokat nyújtani az érdeklődőknek, azonban a keretek nyilvánvalóan így is eléggé behatároltak. Ezt a kreativitás sem tudja sok esetben megszüntetni, így a történések mögé egy kicsit is bepillantást nyerő személy keserű szájízzel azt a már sokat hangoztatott igazságot konstatálja, hogy a kultúrára mindig kevés a pénz. Természetesen a Művelődési Ház igazgatóhelyettese, Dudás Tanja sikeresnek ítélte meg a 2010-es évet, és összefoglalójában fontos, már tradícióvá vált rendezvényeket, a topolyaiak közművelődésében fontos szerepet betöltő eseményeket sorolt fel (például a Múzeumi estéket, a Magyar Filmnapokat, a néptáncos találkozókat, a Tájházhoz kapcsolódó programokat), mégis bosszantó, hogy az évi, színházi előadásokra kiszabott keretbe csak négy (két magyar, két szerb nyelvű) előadás férhet bele, melyek kiválasztásában, túl a könnyedségen és közérthetőségen, elsődlegesen a színpadi tér alkalmassága a döntő. (Ami a könnyedséget illeti, korábban voltak azért évek, amikor olyan darabok is a repertoárra kerülhettek, mint például a szabadkai Népszínház Társulatának előadása, az Agota Kristóf Trilógia című regényéből készült Nem fáj.) 2007 óta pályáznak az illetékes tartományi titkárságnál, hogy az életveszélyes színháztermet felújíthassák, és ne csak a jóval kisebb színpadú, illetve kisebb számú férőhellyel rendelkező moziteremben vagy a (színi előadásra teljesen alkalmatlan) Művelődési Ház kiállítótermében tartsák műsoraikat. A színházterem felújításának kudarcaival szemben azonban némileg vigasztalásul szolgál, hogy a kisebb pénzösszeget igénylő Tájház renoválásában már csak a festés van hátra. A most még nem látogatható, de korábban is fontos rendezvényhelyszínként szolgáló kulturális örökség ez év májusában újra alkalmassá válik arra, hogy a szembetűnő problémák ellenére is némi alternatívát nyújtson.
A színházterem javításáról és felújításáról szóló döntés 2007 novemberében született meg. A felújítás teljes összege áfa nélkül 24 782 750,00 dinár lenne, ami felöleli a berendezés, a színházi és színpadi felszerelés, valamint az elektromos és gázszerelési költségeket. 2007 decemberében átadtuk a tervezetet az illetékes tartományi titkárságnak a felújítási terv első szakaszához szükséges pénz elnyeréséhez, erre azonban nem kaptunk választ. 2008 decemberében ismét ugyanezzel a tervezettel pályáztunk. 2009 decemberében kaptuk meg az értesítést arról, hogy sajnos nem hagyták jóvá a felújításhoz szükséges összeget – nyilatkozta a színház felújításával kapcsolatos pályázatról Dudás Tanja.
