Lengyel Tibor: Meglehetősen silány volt az idei aratás, elsősorban az időjárás miatt volt sokkal rosszabb, mint a korábbiak. Elhúzódott, a gépekkkel is nehéz volt mozogni a felázott talajon. Az átvétellel nem volt gond, mert saját rezsiben meg tudtuk oldani a szárítást abban az esetben, ha netán meghaladta a megengedettet. Az árakról viszont kár szót ejteni, valójában a mai napig sem tudja senki, ki mennyit fizet majd a búzáért.
Nagy Farkas István: Az idei aratásra – azt hiszem – leginkább az időjárás nyomta rá a bélyegét, hosszadalmas volt, és úgy látom, hogy nehéz is lehetett. A másik nagyon kedvezőtlen körülmény viszont, hogy az időjárási viszontagságok ellenére a kereskedők megpróbáltak nyerészkedni, és – kihasználva a termelők pénztelenségét – sokakat csőbe is húztak. Nem tudom felfogni, miért nem lehet az egész közösség érdekeit szem előtt tartva ilyenkor közbelépni, és meghagyni a szabad piacot.
Fodor Ferenc: Az idei aratás a hozam és az árak szempontjából is meglehetősen gyenge volt. Tavasszal még mindannyian örültünk a csapadéknak és a gyönyörűen fejlődő búzának, de a végén túl sok eső esett, amely azután már nemcsak azt gátolta meg, hogy a gépek kijussanak a földekre, hanem a hozamot is napról napra csökkentette. Az árakról csak annyit, hogy szerintem a termelők előbb-utóbb abbahagyják a búzatermelést, s akkor nem tudni, mi lesz.
Török József: Az aratást szerintem az idén az időjárás és az árbizonytalanság határozta meg. Ez együttesen szerintem sok kárt okozott a termelőknek. Az időjárás esetében azt hiszem, nem sokan említik a szélkárt, pedig a hozamkiesést nagyon sok esetben az okozta, hogy a szél összekuszálta a szálakat, szinte egyik oldalról sem lehetett kaszálni, így azután még nagyobb lett a terméskiesés. Nem tudom felfogni, kinek az érdeke lehet a felvásárlási zűrzavar.
