A több napig tartó Dužijancát, illetve aratóünnepséget ezúttal is gazdag műsor jellemezte. Szalmaképek kiállítását lehetett megtekinteni a szabadkai Városháza díszbejáratánál, kézművesvásár volt a főtéren, bemutatkozott az új aratópár, Daniel Kujundžić és Kristina Matković, koszorút helyeztek el a Dužijancát megálmodó Blaško Rajić, valamint az Arató szobrára, folklóregyesületek, néptáncosok és népzenészek léptek fel a központban, az aratók megtartották a hagyományos gyűlésüket, és idén is meghirdették, hogy melyik a legszebb kirakat Ilyenkor ugyanis több üzlet kirakata is a Dužijanca jegyében van feldíszítve. A műsorok és a fesztiválos hangulat sok embert vonzott, így szombat estére is megtelt a tér.
A központi ünnepség keretében tegnap ünnepi szentmisét tartottak a Szent Teréz-székesegyházban, ahol a hívek köszönthették msgr. Ivan Ćurićot, a Đakovo-Eszéki Főegyházmegye segédpüspökét, valamint Slavko Večerint, a Szabadkai Egyházmegye püspökét.
A Dužijanca legfőbb, leglátványosabb része a parádés felvonulás. Ilyenkor a számos résztvevő, kicsik, fiatalok és idősebbek egyaránt, népviseletben, lovakkal, fiákerekkel is felvonulnak. Ekkor alkalom nyílik olyan népviseleteket is látni, amelyeket máskor nem igazán húznak fel, mert annyira értékesek. Habár nagy volt a hőség, és az emberek az árnyas helyeket keresték, és szinte mindenki kezében vizespalackot vagy legyezőt lehetett látni, mégis sokan összegyűltek a központban, többen fotózták is a felvonulókat, és hangosan tapsoltak nekik. A felvonulást követően Stevan Bakić, Szabadka polgármestere átvette az új kenyeret:
– A kenyérátadás látszólag egyszerű hagyománynak tűnik, ám tele van erős és örök érvényű szimbolikával. Az idők kezdete óta, amióta az emberek földműveléssel kezdtek el foglalkozni, a kenyér a törekvés, az igyekezet, a munka, az akarat, a fejlődés és a közösség gyarapodásának a jelképe. A mindennapi kenyér az imádságunkba is bele van foglalva, és arra emlékeztet, hogy az anyagi, a kézzel fogható javak közül csak arra van szükségünk. A kenyér létfontosságú, ezért annyira fontos manapság is az aratás. Az idő múlásával, a technika fejlődésével megváltozott ugyan az aratás folyamata, a korábbi nagyon nehéz munka valamivel könnyebbé vált, de attól még a hálaadás nem lett jelentéktelenebb, épp ellenkezőleg. Manapság hálásak lehetünk a bőségéért, az új idők találmányaiért is, ugyanúgy az elődeinknek is, akik még nagy szorgalom, erőfeszítés és nehéz munka árán biztosították az eledelt. Blaško Rajić kezdeményezése, hogy a Dužijanca legyen szervezett ünnepség, szinte vizionáriusi ötlet volt, mert immár 111 éves hagyományt biztosított, amelytől Szabadka ismertté vált, és amit a továbbiakban is őrizni fogunk – hallottuk egyebek közt a polgármestertől.
A Dužijanca ezzel még nem ért véget. A résztvevők estefelé ellátogattak Blaško Rajić sírjához, majd pedig a főtéren, a hagyományokhoz híven, az aratópár hölgytagja körtáncba invitálta az egybegyűlteket. Elvégre a Dužijanca népünnepély, és mint olyan, tánccal zárul.
A rendezvénysorozatot ezúttal is a Bunyevác Horvátok Dužijanca Egyesület szervezte.
