A Szabadkai Városi Múzeum Rothmann Imre gyárából származó iratot választotta április hónap műtárgyává. A dokumentumról Kubičković Ákos történész-muzeológus készített összefoglalót, amelyben többek között a következők állnak:
Ebben a hónapban a Történelmi Osztály gyűjteményéből származó dokumentumot mutatunk be. Egy Rothmann Imre (Zenta, 1855 – Szabadka, 1929) gyárából származó, 1937. március 23-án kelt iratról van szó. Maga a dokumentum egy pénzügyi kötelezettségre vonatkozik, és szövege igen rövid. Sokkal érdekesebbnek bizonyul azonban az irat fejléce: itt ugyanis Rothmann Imre gyárának vizuális ábrázolása látható, a kép bal és jobb oldalán pedig két, egymással megegyező, szerb és német nyelvű szöveg ismerteti a gyár alapadatait. Az első adat, amelyet a szövegből megtudhatunk, a gyár alapításának éve: 1888. Ezt követik a gyár termékeire és szolgáltatásaira vonatkozó információk: „Mindenféle vas-, sárgaréz-, nikkelezett, krómozott, hajlított acél, valamint sebészeti bútorok és berendezések. Szablyák, sarkantyúk, tiszti kardok. Modern és stíluscsillárok. Vas- és fémöntöde. Autók és gépek szerelése.” Végezetül feltüntették a cég távíró-, telefon- és postai elérhetőségeit, valamint bankszámlaszámát is. Ezek alatt nagybetűs felirat olvasható: Fabrika Mirko Rotman Subotica. A dokumentum végén két pecsétlenyomat, valamint a felhatalmazott személy aláírása látható.
Az említett gyárat Rothmann Imre (1855–1929) alapította vasöntödeként, valamint rugó- és fémberendezéseket gyártó üzemként. Rothmann halála után – mivel nem volt fiú örököse – veje, Geiger Béla folytatta a cég vezetését. A gyár eredetileg a VII. körzetben, a Cara Lazara (Lázár cár) utca 7. alatt működött. A tulajdonosok a két világháború közötti időszakban kifejezték szándékukat, hogy a gyárat új helyszínre költöztetik. Ez 1930-ban valósult meg, amikor megkezdték, majd még ugyanabban az évben be is fejezték az új gyár építését a Daničić úton és a Palicsi út sarkánál lévő telken. A gyár főleg fémből – vasból és sárgarézből – készült bútorokat gyártott, amelyek megmunkálása saját öntödéjükben történt. A gépek működését villanymotorok biztosították. A termeléshez szükséges alapanyagokat nagyrészt külföldről szerezték be, a gyár termékei pedig belföldön és külföldön egyaránt vevőkre találtak. A kerékpárok gyártását a cég az 1930-as évek második felében kezdte meg. Ezek előállításához a nyersanyagokat és az alkatrészeket Németországból importálták. Mivel Geiger Bélát és feleségét 1944-ben Németországba deportálták – ahonnan nem tértek vissza –, fiuk pedig sikertelenül próbálkozott az öröklési eljárással, a II. világháború után létrejött új állam kisajátította a gyárat. A gyár az államosítást követően állami tulajdonba került, és 1949-től Partizan néven működött tovább. Ezt az üzemet a szabadkaiak leginkább Partizán kerékpárgyárként ismerték, amelyet az idén februárban leromboltak – áll a Szabadkai Városi Múzeum összefoglalójában.
Nyitókép: Szabadkai Városi Múzeum / Fotó: Kolovics Szvetlana
