A szabadkai főtér december folyamán apró, ünnepi faluvá alakul: a fából készült standok között házi készítésű szappanok, lekvárok, horgolt díszek, gyertyák és sok egyéb meglepetés sorakozik. A levegőt forralt bor és frissen sült kürtőskalács illata tölti meg, miközben a forgatagban régi könyvekre is rá lehet bukkanni. A téli vásár egyszerre meghitt és nyüzsgő, délelőtt még csendesebb, ám estére igazi találkozóhellyé válik. Ebben a hangulatban beszélgettem négy jelenlévővel, akik saját történetüket is elhozták a térre.
Az egyik stand mögött Kabó Verona fogadott, bár mint kiderült, a hely elsősorban a lányáé, aki gyöngyöt fűz és kézzel gyártott díszeket árul. A horgolt játékokat már Verona készíti. Elmondása szerint nem lehet pontosan megmondani, mennyi idő alatt jön létre egy-egy figura: van, amikor „megy, mint a karikacsapás”, és van, amikor hosszasan kínlódik vele. A korai kirakodásról azt mondja: alkalmazkodniuk kell a szervezők időpontjaihoz – megéri vagy sem, ezen nincs mit mérlegelni. Délelőtt még csendes a tér, a legtöbb érdeklődő délután vagy este érkezik.
A forró kürtőskalács illata már messziről elárulja, merre árusít Mihók Csaba, aki büszkén meséli, hogy amióta létezik a téli vásár Szabadkán, ők minden évben jelen vannak – és mindig az elsők között. A standjuknál sorra készülnek a vaníliás, fahéjas, diós és más ízesítésű finomságok. Csaba szerint a kürtőskalács főleg a gyerekek kedvence, de a felnőttek is szívesen térnek vissza hozzájuk. A vásár időtartamát is jól ismeri: december 5-től egészen január 7-ig maradnak, így a pravoszláv karácsony hangulatát is színesítik. Szerinte az a legjobb, ha minél többen állnak a stand előtt – így mindig van mit csinálni. Nemcsak Szabadkán, hanem Magyarkanizsán, Kispiacon, Ludason és több környező település téli rendezvényein is megfordulnak. Kérdésemre válaszolva, elárulja, Újvidékre már nem utaznak: „túl messze van” – jegyzi meg nevetve.
A forgatagban nemcsak árusokkal lehet találkozni: Terhes Krisztián látogatóként járja évről évre a vásárt. Elmondása szerint a forralt bor az egyik legfőbb vonzerő, mellette pedig az, hogy mindig akad valami új, valami érdekes. A hideg sem tartja vissza, hiszen esténként több standnál fűtés melegíti a társaságot, és olyankor a tér is jobban megtelik élettel.
A gyertyák és aprólékos búzatermékek standjánál Izetović Valentina fogad. Palicson él, és idén főként száraz búzafigurákat hozott: süniket, hóembereket, pingvineket, télapókat és más ünnepi formákat. Luca napja előtt még a csíráztatható búza fogy jobban, később a zöld, kihajtott búza is megjelenik, amelyet sokan temetőbe visznek, mások otthonra, sőt háziállatoknak is, hiszen a búza levele édeskés, könnyen megeszik, szeretik. A stand újdonságai között kézzel öntött gyertyák is szerepelnek – kismacis, manós, karácsonyfás és betlehemes változatban. A korai jelenlét számukra a vásáron különösen indokolt, hiszen a búzát időben kell áztatni Luca napjához igazodva, és a két ünnep – a katolikus és a pravoszláv karácsony – között is sokan keresik a termékeiket.
A szabadkai vásár nemcsak portékák gyűjtőhelye, hanem a történeteké is. Minden stand mögött ott áll valaki, aki a saját kezével készít, süt, önt vagy díszít; valaki, akinek a december nem csupán ünnepi időszak, hanem intenzív munka és találkozások sorozata. Aki kilátogat, nemcsak ajándékokat talál, hanem egy pillantást is kap abból, hogyan él tovább a kézműves hagyomány egy városi téren – forralt bor, kürtőskalács és barátságos beszélgetések illatában.
Nyitókép: Fotó: Ladisity Nóra
