Holdfogyatkozás a város felett

Aki múlt vasárnap este felpillantott az égre, az ritka és szemkápráztató csillagászati jelenségben gyönyörködhetett. Az időjárási körülményeknek köszönhetően ugyanis városunk felett is megfigyelhető volt a teljes holdfogyatkozás, amikor égi kísérőnk narancsvörös színben pompázott. Aki lemaradt erről a tüneményről, annak 2028 szilveszteréig kell várnia a legközelebbi holdfogyatkozásra. Természetesen városunk felett nem először látni ilyen égi jelenséget. Ha fellapozzuk a régi szabadkai napilapokat, nem egy hosszabb-rövidebb híradást olvashatunk Szabadka fölött látható holdfogyatkozásról. E heti tárcánkban ezekből az írásokból nyújtunk egy kis válogatást.

Már egy igen régi helyi újságnak a Szabadka és Vidéke 1877. augusztus 23-ai számában találunk egy híradást holdfogyatkozásról:
„Holdfogyatkozás lesz látható e hó 23-án, mely hasonló, tehát ép oly teljes leend, mint a február 27-iki. A látomány augusztus 23-án este 9 óra 50 perckor kezdődik, tetőpontját 11 óra 48 perckor éri el s reggel 2 óra 46 perckor szűnik meg.”

Néhány évvel később a Szabadkai Ellenőrnek az 1879. december 28-ai száma adott tájékoztatást, igaz, csak egy nyúlfarknyi szövegben, egy hasonló jelenségről:
„Holdfogyatkozás lesz nálunk f. hó 28-án, mely d. u. 4 óra 43 perckor veszi kezdetét, s 6 óra 20 perckor ér véget.” 
A Bácskai Hírlap 1902. április 22-ei száma szintén egy holdfogyatkozást harangozott be a szabadkai olvasók számára.
„Április hó 22-én holdfogyatkozás áll be, mely részben nálunk is látható lesz. Az elsötétedés esti 6 óra 12 perczkor veszi kezdetét, a teljes fogyatkozás 7 óra 27 perczkor végződik. A holdfogyatkozás látható lesz a csöndes oczeán nyugati részén is, Ausztráliában, Ázsiában, Európában Afrikában és az Atlanti Oczeán keleti részén. Nálunk a hold 6 óra 50 perczkor fog feljönni, tehát még a teljes elsötétedés előtt.”

Ugyancsak a Bácskai Hírlap 1920. május 5-ei számában már egy hosszabb leírást olvashatunk az akkori holdfogyatkozásról.
„A derült és tiszta égbolton ma kora hajnalban érdekes és ritka látványosság játszódott le. Teljes holdfogyatkozás volt s ez a csillagászati jelenség minden részletében teljesen láthatóan pergett le. A holdfogyatkozás reggel 2 óra 1 perckor kezdődött. A teljes fogyatkozás 3 ó. 15 perckor következett be. A föld árnyékköre, mely majdnem egy negyeddel nagyobb volt, mint a hold tányérja, teljesen
elborította a holdat. A hold azonban mégis látható volt, még pedig rézvörös színben. Ennek az a magyarázata, hogy a nap sugarai a föld légkörének szélén megtörnek és leverődnek a föld árnyék területére. Az optikai viszonyok tehát ez esetben is olyanok voltak mint alkonyatkor. A teljes fogyatkozás vége 4 óra 27 perckor az egész fogyatkozás pedig 5 ó. 41 perckor szűnt meg.”
Mint ismert, a régi korokban a holdfogyatkozást baljós jelnek tartották, egyes népek egyenesen rettegtek tőle. Bár eme égi tüneménynek valójában nincs hatása a sorsra, mégis érdekes, hogy alig egy hónappal az 1920-as holdfogyatkozás után, június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, amellyel Szabadka hivatalosan is az SZHSZ Királyság fennhatósága alá került. De a két világháború közötti időszakból is találtunk egy holdfogyatkozásról szóló újsághírt, méghozzá a Bácsmegyei Napló 1927. december 9-ei, pénteki számában. A lapban kiemelték, hogy a ritka látványosság egész Vajdaságban megfigyelhető volt.

„Érdekes és ritka tünemény ejtette bámulatba azokat, akik csütörtök este fölnéztek a tiszta csillagfényes égboltra: teljes holdfogyatkozás volt. A ritka tünemény, mely csak néhány esztendős időközökben látható, közvetlen a sötétség beállta előtt jelentkezett. Ezüstfehéren teljes korongjával tündöklött néhány percig a hold a keleti szemhatáron, aztán nagy köralaku árnyék esett a korong bal felére. Az árnyék lassan, csak minden negyedórában megfigyelhető tempóban mindnagyobb felületeket sötétített el. 5 óra 55 perckor már teljes volt a sötétség: az árnyék teljesen elfödte a holdat, melynek sugarai csak halványan jelezték a kontúrokat. Hat óra után lassan jobbra húzódott az árnyék és a hold bal felének tükre ismét feltűnt vékony sarló formájában. A sarló mindinkább megnagyobbodott és 8 óra 18 perckor ismét eredeti nagyságban ragyogott a hold az égbolt zenitjén. 

A fogyatkozás Közép-Európában és a Balkánon érte el kulminációját, az árnyék nemcsak súrolta, hanem teljesen befödte a holdfelületet. A hold éppen fejlődése legutolsó fázisában volt, az égboltot semmi felhő nem fedte, úgyhogy a fogyatkozást minden zavaró körülmény nélkül megfigyelhették az egész Vajdaságban.”