A Kodály Zoltán utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben
Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Kodály Zoltán utca egy, a Kertváros helyi közösségben található, Gutenberg utcára nyíló zsákutca, amely a kimagasló magyar zeneszerző, zenetudós nevét viseli.
Kodály Zoltán Vilmos Kecskeméten született 1882. december 16-án. Édesapja, Kodály Frigyes és Jalovetzky Paulina vasúti alkalmazottak voltak. Emellett azonban lelkes műkedvelők is voltak. Az édesapa hegedült, az édesanya pedig énekelt és zongorázott. Kodály a galántai népiskola tanulója volt. Itt ismerkedett meg a hangszerekkel, a klasszikus zene értékeivel és a népdalokkal. Középiskolai tanulmányait a nagyszombati érseki főgimnáziumban végezte, ahol saját erejéből megtanult hegedülni, gordonkán és zongorán játszani. 1900-tól a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem magyar–német szakán tanult. Az egyetem mellett beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára is. 1905-ben szerzett magyar–német tanári diplomát, majd 1906-ban bölcsészdoktori címet szerzett. 1905 nyarán népdalgyűjtő körutat tett Galántán és a környékbeli falvakban. Népzenei kutatásai során ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Bartók Bélával. 1909 és 1920 között kizárólag zongoraműveket és kamaradarabokat írt. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a Zeneművészeti Főiskola aligazgatójává nevezték ki, valamint Bartókkal és Dohnányi Ernővel a zenei direktórium tagja volt. Ezért a Tanácsköztársaság bukása után az ellenforradalom meghurcolta. Így 1920 és 1923 között nem írt új művet, majd mindösszesen két hónap alatt elkészítette a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára megrendelt Psalmus Hungaricust. Ezt követően Magyarország vezető zeneszerzőjévé vált. 1925-ben fordult a figyelme a zenepedagógia felé. Ennek eredménye a ma csak egyszerűen Kodály-módszerként ismert zenepedagógiai koncepciója. E szerint a jó zenésznek kiművelt hallással, értelemmel, szívvel, és kézzel kell rendelkeznie, és azokat párhuzamosan, állandó egyensúlyban kell fejleszteni. 1938-ban Kodály harminckét vezető értelmiségivel együtt tiltakozott a zsidótörvények ellen, 1940-ben pedig Norvégia német megszállása felett érzett döbbenete miatt megzenésítette Weöres Sándor Norvég leányok című versét. 1942-ben nyugalomba vonult, de 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-ben rendes tagjává választotta. A világháborút követően kimagasló szerepet vállat az ország szellemi újjáépítésében. Többek között az 1945-ös választások után meghívott képviselő volt az országgyűlésben. 1946 és 1949 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztségét töltötte be. 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa elnökévé választották. 1965. március 6-án szívroham következtében hunyt el Budapesten. 2016-ban a Kodály-módszert az UNESCO a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánította.
A Kodály Zoltán utca mai elnevezését az akkori szabadkai községi képviselő-testület 2003. november 10-én megtartott 34. ülésén meghozott határozata alapján 2007-ben vette fel. Az utca korábban csak sorszámot viselt, és 503. új utcaként volt feltüntetve.