A szuboticai színház megnyitása

A Szabadkai Népszínház felújításának munkálatai hétfőn este befejeződtek, igaz a hivatalos átadó még várat magára. A munkálatok végére igen sokat kellett várni, hiszen azok tizenhét éve, 2007-ben kezdődtek el. Városunk színházának történetében azonban volt már egy nagy szabású felújítás, akkor szintén több, mint egy évtizedet kellett várni a befejezésre. E heti írásunkban az akkori avatóünnepséget elevenítjük fel.
A szabadkai színház épülete 1915. március 11-én, az I. világháború alatt égett le. Mire 1927. január 10-én átadták rendeltetésének a felújított épületet, a háború véget ért, összeomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, kikiáltották a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot és aláírták a trianoni békét is. A Bácsmegyei Napló január 11-ei számában A szuboticai színház megnyitása címmel a következőket írták erről:
„Több mint egy évtizede már, hogy a szuboticai színház egy téli hajnalon leégett. Azóta Szubotica volt talán az egyedüli nagy város Közép-Európában, amelynek nem volt színház-épülete. Szégyenkezni kellett ezért, mert a színház több egyszerű szórakozásnál, a színház: kultúra és ahol nem kell a színház, ott mostoha sorsa van a kultúrának is. Ezért kell kettőzött örömmel fogadni a szuboticai szinház megnyitását, amelyet most ünneppé avatott a város közönségének lelkesedése és ezért kell hálásan gondolni azokra, akik a szinház újjáépítését nagy akaraterővel és fáradhatatlan munkával lehetővé tették: elsősorban Gyorgyevics Dragoszláv polgármesterre, akinek akadályt nem ismerő akarata vitte keresztül azt, ami tiz éven át lehetetlennek látszott és Petrovics Koszta főmérnökre, aki nagy felkészültséggel irányította az újjáépítést.”
A szabadkai napilap tudósítása szerint az ünnepségre zsúfolásig megtelt a nézőtér.
„Ünnepi hangulat uralkodott a nézőtéren, a rendes színházi estnél sokkal nagyobb izgalom várta az első szót, az első melódiát, amely az uj színház színpadáról felhangzik. A színház és a nézőtér tetszetős, ízléses külseje általános tetszést aratott és ez volt az első siker az uj szinház első estéjén. Félnyolckor már zsúfolásig megtelt a szinház ünneplő, kedvű, előkelő közönséggel, amelyben nemzetiségi különbség nélkül ott voltak a város társadalmának vezetői. A páholyokban a hivatalos ki küldöttek foglaltak helyet: Damjanovics Miroszláv tábornok, aki Őfelségét a királyt, dr. Sztipics Károly főispán, aki Makszimovics Bózsó belügyminisztert és a kormányt, Dimovics a közoktatási minisztérium művészeti osztályának vezetője, aki Trifunovics Misa közoktatásügyi minisztert képviselte, továbbá Trifkovics Márkóné, a parlament elnökének felesége, a Gajret elnöknője, Velfkovics Canka, a beogradi Nőegylet elnöknője és más beogradi vendégek, valamint Szubotica város vezetői és a társadalmi egyesületek képviselői. Ünnepi közönség, amely méltó külső keretet adott a szinház-nyitás eseményének.
Az ünnepi előadás előtt Gyorgyevics Dragoszláv polgármester lépett a színpadra és a közönség nagy figyelme és lelkesedése közepette mondotta el költői képekben gazdag, magasszárnyalásu megnyitó beszédét. Szép szavakkal méltatta a művészet jelentőségét Gyorgyevics polgármester. A művészet – mondotta – azok számára, akik teremtik, a művészek számára, nem puszta játék, hanem mélységes, fájdalmas, kínzó és keserű szükségesség, hogy térben és időben objektiválják azt, ami lelkükben viharzik, vérükben forr, lángol, nyugtalanít és kifejezést keres. Nem üres mulatság a művészet azok számára sem, akik a művésztől már mint kész alkotást kapják” – foglalta össze az átadóünnepségen történteket a Bácsmegyei Napló.
A polgármester beszéde után az ünnepi közönség egy nagy szabású operaelőadást tekinthetett meg.
„A zenekar ünnepi nyitánya után felgördült a függöny és megkezdődött az első előadás az uj szuboticai színházban. Ez az előadás méltó volt az ünnepi alkalomhoz nívóban, előadásban és kiállításban. A beogradi opera együttese Rimszki-Korszakov »A cári menyasszony« cimü operáját mutatta be olyan tökéletes előadásban, amely díszére válna bármely világváros dalszínházának. Rimszki-Korszakov Nikoláj az uj orosz zene egyik megteremtője és ha operái nem is olyan híresek, mint szimfonikus költeményei, hétfőn este bemutatott operájában egy nagy zeneköltöt ismert meg a publikumnak az a része is, amely eddig nem sokat hallott Rimszki-Korszakovról. Muzsikája talán az északnémet zenével van a legközelebbi rokonságban, de azért tipikusan szláv zene, a szó legjobb értelmében” – írta 1927. január 11-én a Bácsmegyei Napló.