A szajáni Horváth Mihály, aki 1925. szeptember 6-án született, szombaton 100. születésnapját ünnepelte családja körében. Mihály élete cseppet sem volt könnyű, szüleit korán elvesztette, édesapját 6, édesanyját pedig 14 évesen. Az ünnepelt a II. világháborút is megjárta, amelyben sorstársai közül csak ő gyógyult ki a tífuszból – mondta Škarić Katalin, a férfi lánya.
‒ Miután az édesapám hazatért a háborúból, édesanyámmal ott folytatták az életüket, ahol abbahagyták. Fiatalságuk ellenére szorgalmasan dolgoztak, és mindent megtettek azért, hogy megkeressék a mindennapi kenyeret. Édesapám már 25 évesen bikákat vásárolt, ami sokakat meglepett, ugyanis akkoriban a faluban egy bika végzett egy csordással. Dohánytermesztéssel is foglalkoztak, tüskés ricinust, napraforgót termesztettek, sertést, csirkét neveltek, és mindig szállítottak – emlékezett vissza Katalin.
Mihály bácsinak két testvére volt, Sándor és Péter. Ők is hosszú életet éltek, Sándor 99 évesen hunyt el, Pétert pedig 87 felett szólította magához a Teremtő. Katalin mesélt arról is, hogy mindhárom férfi korán megnősült, mindegyiknek egy-egy lánya született, akik egy-egy csodálatos férjet választottak. Az ünnepeltről kiderült az is, hogy majdnem 94 éves koráig vezetett autót, azóta viszont 3 kerekű, elektromos kerékpárjával közlekedik. A világ aktuális eseményieről a rádióból tájékozódik, és meghallgatja a helybeliek történeteit, információit is. Mihály bácsi még most is önállóan látja el magát, eljár vásárolni, sőt ebédet is főz.
‒ Ma is jó egészségnek örvend, viszont a sok munka és a harc megtette a hatását. Az édesapám egész életében azért dolgozott, hogy a lehető legjobb feltételeket biztosítsa a családjának – összegezte Škarić Katalin.
Az ünnepeltet Tóth Zoltán, a szajáni helyi közösség elnöke is meglátogatta. Felköszöntötte Mihályt, és egy díszoklevelet adott át neki.
Nyitókép: Századik születésnapját ünneplte a szajáni Horváth Mihály (Tóth Zoltán felvétele)
