A Vuk Karadžić utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Vuk Karadžić utca Szabadka központjában található, amely a Korzótól vezet a szerb templomig. Nevében a modern szerb nyelv megteremtőjének emlékét őrzi, 1918 előtt pedig Szalay László nevét viselte.
Vuk Stefanović Karadžić 1787 és 1864 között élt neves szerb nyelvész, író, történész volt, aki megalkotta a modern szerb cirill írásmódot, és megalapozta annak helyesírását. Vuk Karadžić egy nyugat-szerbiai kis faluban született, ahol írni és olvasni egyik rokona, Jevta Savić tanította meg, aki az egyetlen írástudó ember volt a környéken. Vuk Karadžić részt vett az első és a második szerb felkelésben is. Mivel azonban vitája támadt Miloš Obrenović szerb fejedelemmel, könyvei nem jelenhettek meg Szerbiában. Így munkásságát az orosz cári udvar támogatta, műveinek jelentős része pedig a Habsburg Birodalomban jelent meg. A neves szerb nyelvész Bécsben halt meg. Földi maradványait 1897-ben vitték Belgrádba, ahol Dositej Obradović mellé helyezték örök nyugalomra. 
A Vuk Karadžić utca a dualizmus korában a Szalay László utca nevet viselte. Kéméndi Szalay László, korának neves magyar jogásza, történésze, reformpolitikusa volt. 1813. április 18-án született Budán előkelő nemesi családban. A pesti egyetem jogi és bölcsészeti karán végezte felsőfokú tanulmányait. Itt Horváth Istvántól, a neves magyar történésztől, bölcsészdoktortól vett oklevéltani órákat, majd Kölcsey Ferencnél volt joggyakornok. Az 1833-ban szerzett ügyvédi oklevelet, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott. Helyette jogi szakíróként vívott ki magának szakmai elismerést, valamint bekapcsolódott a reformkor pezsgő politikai életébe. Eötvös József centralista ellenzéki csoportjához tartozott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Deák Ferenc vezette igazságügyminisztérium kodifikációs osztályának vezetője volt, de képviselte a magyar kormányt az össznémet alkotmányozó nemzetgyűlésen Frankfurtban, valamint Londonban és Párizsban. A szabadságharc bukása után Svájcba emigrált és a történelemtudománynak szentelte életét. Száműzetésben írta meg többek között a Magyarország története című, 27 kötetes munkáját, amelyben kitüntetett figyelmet szentelt a törvényhozó hatalom és a jog fejlődésének. A történetírásban Leopold von Ranke, a modern forrásalapú történetírás atyjának követője volt. Műveit igyekezett az eredeti forrásokra támaszkodva leírni. 1855-ben tért vissza Magyarországra. 1861-ben országgyűlési képviselővé választották, ahol Deák Ferenc híve volt. Szintén ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárává választották. Ezt a posztot 1864. július 17-én bekövetkezett haláláig betöltötte.
A Szalay László utcát az I. világháború végét követő impériumváltás után nevezték át Vuk Karadžić utcává. Az utca a II. világháború után is megőrizte elnevezését és azóta is ezt viseli.