Valpovóban született 1889-ben, horvát revolucionista, kommunista politikus.
Szegény családból származik, szabó-varrónak tanult az általános iskola befejezését követően. 1907-ben Ausztriába ment munkát keresni, ahol tagja lett a Szociáldemokrata Pártnak. 1909-ben visszatért az országba, és Szarajevóban telepedett le. Külföldön, majd otthon is vezetője volt a szabó-varró munkások szakszervezeteinek, egyesületeinek, érdekvédelmi szervezeteinek. Egyike volt a Jugoszláv Szocialista Munkáspárt alapítóinak, 1919-ben. Az 1921-es Sándor király elkövetett sikertelen merénylési kísérletet követően két évre a požarevaci börtönbe zárták.
1930-ban a Szovjetunióba távozott, itt 1942 és 1944 között rádiós műsorvezetőként és szerkesztőként dolgozott a Szabad Jugoszlávia rádiónál. 1944 végén tért vissza Jugoszláviába, s tagja lett a Jugoszláv Antifasiszta Népfelszabadító Tanácsnak (AVNOJ). 1945 és 1958 között elnöke volt a Munkásszakszervezetek Egyesületének. 1958-ban, Zágrábban hunyt el. Ma számos intézmény viseli nevét, Szabadkán egy utcát és egy általános iskolát neveztek el róla.
