1888-ban Bécsbe hajózott, és bejelentkezett Edmund von Hoffmann szobrász műtermébe, aki felismerte tehetségét. Később Edmund von Hellmer felvette a 16 éves fiút az Akadémiára. Két évi tanulás után az akadémiától 90 forintos ösztöndíjat kapott. Gaspar Clemens von Zumbuschnak, a bécsi szobrászok fejedelmének mesteriskolájában tanult tovább.
23 évesen Budapesten telepedett le. Két évvel a tiszti iskola befejezése után bevonult nyári két hónapos gyakorlatra a szabadkai 6-os honvéd gyalogezredhez. Itt ismerkedett meg Gerőfi Annával, egy téglagyár igazgatójának lányával. 1900 tavaszán összeházasodtak.
Az első világháború kitörésekor a 42 éves művésznek nem kellett bevonulnia. Beteg lett, 1917 végén meghűlt, kórházba került. Kosztolányi Dezső már nekrológját is megfogalmazta.
Telcs Ede az ostrom után megmaradt szobrait, plakettjeit, festményeit, fényképeit és egyéb dokumentumait szülővárosának, Bajának ajándékozta.
Első munkái magyar típusú zsánerfigurák, életképek és portrék voltak. Architektonikus műveket, díszítő szobrokat mintázott nagyobb középületekre, a plasztikai díszítésekben is nagy szerepe volt. (Adria Biztosító, Gresham-palota, Gellért fürdő, Hitelbank-palota, Igazságügyi Palota, Széchenyi fürdő, Zeneakadémia.) Monumentális emlékszobrai, a budapesti Vörömarty-szoborcsoport (Kallós Edével közös alkotása), Kecskeméten a Kossuth-szobor. Szép síremlékeket készített, így Munkácsy Mihályét, Barabás Miklósét, a Hubay családét.
Az érmészet és plakettművészet egész életén át foglalkoztatta. Úttörő szerepe volt a magyar éremművészet megteremtésében, egész érmésznemzedéket nevelt fel.
