A megmaradás képessége a magyarok sajátossága

Az államalapítás és államalapító Szent István király emlékének nemzeti ünnepe alkalmából rendezte meg szombaton hagyományos, központi Szent István-napi ünnepségét a Vajdasági Magyar Szövetség. Az egyik legrégebbi magyar ünnepnap alkalmából megtartott rendezvény keretében a szabadkai Szent Teréz-székesegyházban Msgr. Dr. Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi megyés püspök 17 órától ünnepi szentmisét celebrált. Eközben Palicson már a kora délutáni óráktól kirakodóvásár várta a látogatókat, majd 18 órakor a Vigadónál megkezdődött a Szabadkai Fúvószenekar vendégváró koncertje. Később ökumenikus kenyérszentelést tartottak, hiszen augusztus 20-a az új kenyér ünnepe is. A folytatásban ünnepi köszöntőt Tuzson Bence, Magyarország igazságügyi minisztere és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mondott. A rendezvény népünnepéllyel végződött, a jó hangulatról a tiszakálmánfalvi Harmat zenekar gondoskodott.

„Nyelvünk fordulataiban, mondásaiban használjuk, ám ilyenkor, államalapító királyunk ünnepén értjük meg mélyebben, mit is jelent kereszténységünk, mit jelentenek az évszázadokon keresztül anyanyelvünk szavaival továbbéltetett, nemzedékről nemzedékre Isten nevét továbbadó mondások” – fogalmazott beszédében Pásztor István. Hozzátette, amikor István államot alapított a Kárpát-medencében, akkor egyszerre, egymással párhuzamosan cselekedett két dolgot: elfogadott minden ittlévőt, és megteremtette velük és a saját népe által az államot, aminek folytonossága az égben van, ami földi nehézségekkel meg nem bontható.

Mint arra Pásztor István, a Szent István-i államalapítás tükrében rámutatott, történelmi távlatokban ezért elkerülhetetlen a Szent István-i örökség beteljesítése, megfelelő, a szent király által elvárható szintre emelése: az itt élő népekkel való közös munkálkodás, együttműködés, közös tervezés és fejlődés.

– A nagyhatalmi tervek emberi tervek voltak, ám a szent király, aki országát Isten anyjának oltalmába ajánlotta, erőt és kitartást adott a magyaroknak, hogy megmaradjanak. Egymástól elvágva, kisebbségi sorsba kényszerítve, anyaországiként a nemzet egészének és összetartozásának valóságát évtizedekre elfeledve, de megmaradtunk, hogy 2010-ben egymásra találjunk újra, hogy aztán a magyar-magyar egymásra találásból szárba szökkenjen az államalapító vállalása: elfogadni és közösen építkezni. Mi, vajdasági magyarok minden évben Vajdaság-szerte megemlékezünk államalapító királyunkról, ünneplésünk alapját a szentmise jelenti, tiszteletünket pedig azzal fejezzük ki, hogy jövőt építünk a szülőföldünkön, éppen úgy, ahogyan azt államalapító királyunk tervezte, amikor letelepedett az itt élők közé: együttműködésben, magunkból, és lehetőség szerint a velünk együtt élőkből is a legtöbbet, a legjobbat kihozva – osztotta meg gondolatait az ünneplőkkel Pásztor István.

A KÖZÖSSÉG AKARATA SZERINT POLITIZÁLNI

Elkanyarodva a történelmi kontextustól és kitérve a pártpolitika, valamint a kisebbségi politizálás aspektusaira a VMSZ elnöke a következőképpen fogalmazott: „Voltak nehéz időszakaink. Voltak nehéz Szent István-i ünnepek, amiket beárnyékolt a párton belüli árulás, a közösség megosztásának szándéka. Nem azt mondom, hogy mi győztünk, de azt mondom, hogy jó szándékunk, tisztességes akaratunk, együttműködésbe vetett hitünk győzött. Így aztán mi is győzhettünk. Győzhetett a VMSZ, mert a közösség nem pártolt el tőlünk, éppen ellenkezőleg, mellénk állt, biztatott, erőt adott. Ezt szeretném ez alkalommal is megköszönni. Ismerjük a gondolatokat, tudjuk a feladatokat. Amikor elérkezik a pillanat, indulunk a terepre, bekopogunk önökhöz, vállalunk, teljesítünk, igyekszünk sokszor erőn felül is teljesíteni. Mi, vajdasági magyarok olyan közösség vagyunk, amelynek a legitim, érdekérvényesítő pártja nem a szavak szintjén, nem a hangzatos mondatok és a divatos, bár önsorsrontó lózungok szintjén politizál, hanem a közösség akaratából és a közösség akarata szerint.”

– Államalapító királyunk erőskezű, eltökélt és határozott király volt. Mindennek, ami a korabeli Európában előnyt jelentett, pozícionáltságot adott, ismerte az értékét és hajlandó volt megadni az árát, nem hajtott a rövid távú szimpátiára, így aztán elnyerte nemzete örök tiszteletét. Nekünk, kései utódoknak méltó, noha embert próbáló és sokszor kínkeserves a feladat, hogy aszerint cselekedjünk, ami számunkra megbecsültséget ad, a velünk való közös munka által pedig kölcsönös előnyöket jelent. Az érvényesíthetetlen jogok számonkérése mögött általában nem egyéb a szándék, mint az, hogy feladjuk azt, ami nekünk valós előnyt jelent. Az előttünk álló időknek ez lesz az egyik legnagyobb próbatétele, de hiszem, hogy megbirkózunk vele, szem előtt tartva államalapító királyunk szándékát, ami szerint a kitartóan végzett, folyamatos munka mellett a megmaradásunkba vetett hitünk a reménykedésünk alapja – fejtette ki Pásztor István.

A MAGYAROKAT AZ ANYANYELV TARTJA ÖSSZE

Augusztus 20-a alkalmából érdemes átgondolni, hogy a több mint ezeréves történelem vajon sikertörténet volt vagy kudarcok sorozata – ekképpen kezdte beszédét Tuzson Bence. Rámutatott, a magyarok, saját történelmükre gondolván hajlamosak felidézni a tatárjárást, a muhi csatát, a török hódoltságot, Mohácsot, a Rákóczi-szabadságharc bukását, az első világháború pusztítását, a második világháború borzalmait és 1956 vereségét. Megjegyezte, így csakugyan úgy tűnhet, mintha valóban szenvedés és bukás lett volna az ezer esztendő.

– Ugyanakkor az Európai Unión belül két olyan állam van, amelyiknek 1000-től kezdve folyamatosan megvan az államisága, Magyarország és Franciaország. Bármilyen nehéz helyzetben is voltunk, mindig volt olyan ország, amelyet úgy hívtak, hogy Magyarország. Nekünk, magyaroknak erre büszkének kell lennünk. A magyaroknak van egy különleges képessége, a megmaradás képessége. Bármilyen is volt a helyzet, mi, magyarok mindig megmaradtunk. Ennek a magyar kultúra és szép magyar nyelvünk a titka. Egy szigetországot a tenger tart össze, ám minket, magyarokat a nyelv. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha a következő nemzedék újra és újra meg nem teremti magának. A következő nemzedéknek segíteni kell, és a bennünk élő kulturális maradványoknak az emlékeit tovább kell adni. A magyar kultúra mögött ott kell lennie a közös értéknek. Szent István országát a fegyverei tették hatalmassá, az alkotmánya tette tartóssá, ám kereszténysége tette megkerülhetetlenné. A keresztény érték és annak képviselete a legfontosabb, ez támasztja alá a magyar kultúrát. Fontos a kitartásunk és az, hogy ezzel képesek legyünk élni. Hatalmas történelmi eredményeket értünk el az utóbbi időben. Az itteni magyarok olyan dolgot tettek, amit a történelem során talán még senki, hiszen népek és nemzetek közötti kibékíthetetlen ellentétet alakítottak át barátsággá. Szerbia és Magyarország ma baráti viszonyban van egymással, ezt meg kell tartanunk és erősítenünk. Nekünk, magyaroknak és szerbeknek közös kell legyen az akaratunk és az érdekünk. Mi, magyarok mindent megteszünk annak érdekében, hogy Szerbia egy közösségbe kerülhessen Magyarországgal és az EU tagja lehessen. Ezen fogunk dolgozni a magyar soros elnökség ideje alatt is – fejtette ki Tuzson Bence.

Magyarország igazságügyi minisztere a folytatásban arról biztosította az egybegyűlteket, hogy Magyarország minden magyarért felel, ezért folytatja az eddigi támogatáspolitikát. „Templomokat, óvodákat és iskolákat építettünk, illetve újítottunk fel, ez követendő példa. A vállalkozásfejlesztési kezdeményezéseket is szorgalmazni, erősíteni fogjuk, hiszen számunkra fontos, hogy ez a térség és Szerbia egésze is erősödjön, hiszen ha együtt leszünk az EU-ban, akkor csak együtt tudunk fellépni a kisebb országok számára olykor káros törekvésekkel szemben. Egységben és az összefogásban van az erő” – fogalmazott Tuzson Bence.