Az illetékesek becslése szerint csak Szabadkán mintegy ötezer szociálisan hátrányos helyzetű ember él, akiknek a túléléshez segítségre lenne szükségük – írja a Szabad Európa Rádió internetes kiadása. Az általános vélekedés szerint a létminimumon élők, azaz a szegények száma ennél jóval nagyobb, azonban számos okból kifolyólag a Szociális Központ nem érzékeli ezeket a szükségleteket.
Mirko Horvatski egykor zenész volt, most azonban semmilyen bevétele nincs. A kérdésre, hogy miből jut élelemre, azt válaszolta, egyfajta hippi életet él. A szabadkai boltok előtt kéreget, a járókelőktől húsz dináronként próbálja összekéregetni az aznapi betevőre valót.
– Nehéz összegyűjteni a pénzt, főként, mert nem szeretek koldulni. Egyszerűen éhezem és próbálom kibírni. A város körül gyűjtök fát, hogy fűteni tudjak, de tavaly például egyáltalán nem volt tűzifám. Szerencsére nem volt kemény tél, úgyhogy nem betegedtem meg. Áramom sincs, azt is kikapcsolták – mondta.
A szociális segély szemmel láthatóan nem ér el mindenkihez, különösen bonyolultan jut el azokhoz, akik falun élnek, állítja Blaško Timunović az egyik békovai tanyáról.
– Beszéltem olyan emberekkel, akik arra panaszkodtak, hogy nem kapnak szociális segélyt, mert nem ismerik a jogaikat. Igen drága, hogy eljussanak a városba, buszra kell szállni, ami pénzbe kerül, és be kell szerezni a megfelelő papírokat is, ami nem egyszerű. Nincs mindenki abban a helyzetben, hogy ezt megtegye. Láttam olyan embereket, akiknek nincs áramuk, vizük. Nem tudom, miből veszik meg maguknak az ételt és mindazt, amire szükségük van – mondta Blaško Timunović. Szerencsére vannak még hozzá hasonló szabadkaiak, akik segítenek azokon a szomszédjaikon, barátaikon, akik ilyen nehéz körülmények között élnek. A falvakban a szolidaritás eme formája még mindig jelen van, amire talán a szociális védelemmel foglalkozó szolgálatok is számítanak. Ahogy Timunović fogalmazott, a falusi emberek másként látják ezt, más bajára úgy tekintenek, hogy az akár a sajátjuk is lehet.
Szabadka városa még október folyamán megindította azt az akciót, melynek keretében csomagokat osztottak szét a szegények között. Mintegy 2600, Szabadka területén élő családnak segítettek ily módon, s erre a célra több mint hárommillió dinárt különítettek el. Milimir Vujadinović, a város szociális ügyekkel megbízott tanácsosa elmondta, a tél beállta előtt négymillió dinár értékben vásároltak tűzifát azoknak, akik a Szociális Központ adatai alapján rászorulnak, a szabadkai Vöröskereszt pedig a Népkonyhán mintegy 1100 embernek biztosít ételt, azonban két hónappal ezelőtt a városvezetéstől már kérvényezték, hogy az ételadagok számát harminc százalékkal növelni kellene.
