A nagybecskereki katolikus temetőben ma megszentelték az első világháborúban elesett katonák tiszteletére 1932-ben állíttatott és a Szent György Lovagrend bánáti Priorátusa által nemrég felújított emlékhelyet. Konrád Emma a rend priorja kiemelte, hogy az Eucharisztikus Világkongresszusra készülve lovagrendjük indítványozta, hogy minden Priorátus vállalja fel egy elhagyatott, restaurálásra váró, út menti vagy egyéb helyen található kereszt felújítását. A kereszt újraállításához sokan hozzájárultak: lovagok és civilek egyaránt.
– A civilek közül megemlíteném Kecskés András urat, aki megvigyázta a corpust, és sokat segített a talapzat rendbe hozásában. A munka oroszlánrészét, a kereszt elkészítését, a letört karú corpus rendbe hozását és annak költségeit pedig a beodrai Dulka Andor lovag vállalta – mondja a prior.
A kereszt talapzatán egy 1932. november 1-jén fölállított, gót betűs tábla áll a következő felirattal: „az első világháborús hősök, akik itt várják a feltámadást”, és az állítónak a neve.
– A Monarchia idejéről van szó, szerintem ebből a meggondolásból volt német nyelvű a tábla szövege. Mindenesetre nekünk további törlesztenivalónk van, hogy egy emléktáblával világossá tegyük azt, hogy ez, ami megmaradt ebből a parcellából, az első világháborús hősök katonai temetőjének csak egy része. Tehát ez egy töredékparcella, és hogy ebben a töredékparcellában is, és ezen kívül is, nyugszanak a hősök, és hogy az utókor valamilyen módon hálás kegyelettel emlékezzen a továbbiakban – magyar a táblánál is – mondja Dulka Andor, aki alkalmi beszédében hangsúlyozta, hogy semmi sem veszett el. Amit erő és hatalom elvesz, az idő és a szerencse visszaadhatja. Visszaadhatja úgy, ha mi magunk is teszünk érte – hangsúlyozta.
A nagybecskereki katolikus temetőben a múlt század hatvanas éveinek az elején még több mint száz fehér márványkereszt állt az első világháborúban elesettek emlékére. Ezeket a kereszteket a hívek hozzájárulásával állíttatták, Jung Tamás püspök kezdeményezésére. Az egyház gondozta ezeket a sírokat. Megható volt, amikor egy egy-keresztnél halottak napján valaki gyertyát gyújtott, talán egy saját családtagjának az emlékére, aki idegen földben nyugszik.
– Ezerkilencszázhatvanhárom októberében elvették a temetőt az egyháztól és gyorsan, már 1964 elején felszámolták a katonatemetőt. A temető bejárata közelében levő sírhelyek kelendőek voltak. Az egyházi anyakönyvekből látni, hogy az itt eltemetett katonák, akik a nagybecskereki kórházban haltak meg, különböző vallásúak és nemzetiségűek voltak. A történtek miatt egy tekintélyes ügyvédhez fordultunk, de ő azt mondta „jobb, ha hallgatunk”. Most eljött annak az ideje, hogy szólhatunk. Legyen ez a hely és a feszület a tanúságtétele annak, hogy itt nyugszanak azok a katonák, akik életüket adták a szabadságért az első világháborúban – mondta msgr. Tietze Jenő prelátus, nyugalmazott nagybecskereki plébános, az emlékhely megszentelése alkalmával.
Az egybegyűltek elénekelték nemzeti dalt, Az Úr imádságát pedig magyar, német és horvát nyelven mondták el.
