A 19. században, különösen az osztrák–magyar kiegyezés után felgyorsult az urbanizáció, és a polgárosodás is új igényeket teremtett: a nyilvánosság színtereinek kialakítását. A városi polgárság életmódjában, életvitelében és szokáskultúrájában is nélkülözhetetlenné váltak a közösségi terek, amelyek egyik fontos formáját a népkertek alkották. A társas élet központjai voltak, a találkozások, ismerkedések és reprezentáció színterei. A séták és korzózás a polgári életforma részévé váltak. A zenepavilonokból szóló koncertek közösségi élményt nyújtottak, idővel pedig ezek a helyek a város identitásának és presztízsének jelképeivé váltak.
A polgári gazdasági tanács jegyzőkönyvei szerint Plank több ízben is kölcsönért folyamodott a városhoz.1
Felix Milleker azt is tudni véli, hogy még a kaszinó felépítése előtt Plank 1835-ben részvényeseket keresett ehhez a vállalkozásához, amelynek 30.000 forintos alaptőkéje volt.2 1837/38-ban, amikor már minden készen állt, Pesten, Trattnernál kinyomatták a Becskereki Polgári Kaszinó alapszabályait és részvényeseinek névsorát, amely 189 szerb, német és magyar becskereki polgár nevét tartalmazta.3 „A Nagy-Becskereki Polgári Casino választottságának névsorában”, az „érdemes és nevezetes férfiak között” Plank Ferenc neve is megtalálható.4
Adatunk van arról, hogy a régiséggyűjtést még 1829-ben szülővárosában, Nagybecskereken kezdte meg5, s gyűjteményének voltak nagybecskereki darabjai is. Így például egy „Nagybecskereken találtatott, csinos, hosszúkás harangocska, alső kerületén egy nagyobb középkör és tizenegy kisebb körből álló rózsákkal díszítve”6, és sok minden más is.
Annak ellenére, hogy a nagybecskereki polgári kaszinót részvényesek irányították, a polgári gazdasági tanács jegyzőkönyvei még 1847-ben is Plank-féle kaszinóként emlegették, noha a város már 1846-ban (néhány éves huzavona után!) engedélyezte Plank Ferenc házának a kaszinói társaságra való átíratását.7
1848 márciusában Bárány Ágoston újságolja egyik levelében Toldy Ferencnek, hogy „részvények útján casino keletkezett s 30.000 pengő forintot érő házat, kertet s más gazdasági épületeket vásolt. Tanácskozásait nemzeti nyelven vezeti, s több magyar hírlapot tart.”8
A nagylelkű és nemes szívű becskereki gyógyszerész azonban nem maradt élete végéig a Bega menti városban. Miután a Plank-kertet, a kaszinó épületét a többi melléképülettel együtt eladta a kaszinótársaságnak, valahol az 1850-es években (bizonyára a szabadságharc után) külföldi útra/utakra indult.
EURÓPAI KÖRÚTON
Az volt akkortájt a kultúrtörténetben jól ismert Grand Tour időszaka, amelynek lényegét egy hosszabb, több hónapos vagy akár többéves külföldi utazás képezte. A célja nem pusztán a kikapcsolódás, hanem a műveltség elmélyítése, a társadalmi tapasztalatszerzés és a világ megismerése volt. Általában a formális tanulmányok befejezése után következett, s afféle „életiskolaként” szolgált. Az utazók bejárták Európa kulturális központjait, például Párizst, Rómát, Velencét vagy Firenzét, ahol közvetlenül találkozhattak az antik és reneszánsz művészet emlékeivel, valamint a korabeli tudományos és művészeti élet szereplőivel. Az utazás során nyelveket tanultak, művészeti és történelmi ismereteket szereztek, valamint elsajátították a társasági érintkezés kifinomult formáit.
A Grand Tour fontos eleme volt a személyes élményszerzés. Az utazás ugyanakkor társadalmi státuszt is jelzett. Aki részt vett benne, az a művelt, világot látott elit tagjának számított. Egyesítette magában a tanulást, az utazást és az élményszerzést. Nemcsak tudást adott, hanem hozzájárult egy nyitottabb, tapasztaltabb és kulturálisan érzékenyebb személyiség kialakulásához is.
Nos, a 19. század közepén egy ilyen útra szánta rá magát gyógyszerészünk is. Akkor még megtehette, mert nem volt nős.
A Torontál írta róla, hogy „vagyonát pénzzé tevé, beutazta Európát, fő figyelmét mindenütt nemes szenvedélye, a régiség-gyűjtés felé irányozva. Ez úton, évek hosszú során át, nagy becsű régiség- és ritkasággyűjteményt állított egyben (…) gazdag értéket kéviselő, becses ritkaságaival, történeti s művészi tárgyaival s több unicumaival.”9
1 Lásd a nagybecskereki városi magisztrátus reformkori iratait: 619/836; 436/843; 212/843; 1118/843
2 Felix Milleker: Geschichte der Stadt Veliki Bečkerek (1333–1918). Wrschatz, 1933, 50
3 A Becskereki Polgári Casino alapszabályai s részeseinek névsora 1837/38 esztendőre. Pest, é. n.
4 Uo.
5 Plank Ferenc régiséggyűjteménye Pesten. Vasárnapi Ujság, 1859. okt. 27.
6 Rómer Flóris: Magyar régészeti krónika. Archeológiai Közlemények, 1868. 7. k. 1. sz.
7 A nagybecskereki magisztrátus iratai, 1588/846.
8 Szentkláray Jenő: Debreceni Bárány Ágoston élete és munkái. Budapest, 1914, 57
9 Nekrológ. Torontál, 1874. okt. 8. ; Németh Ferenc: A becskereki Plank-kert. Kertek & Parkok. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1989, 94–99.
