Egymás örömére citeráztak

Tizenhét településről közel 120 fellépője volt a szombat esti Szilasi Napnak, amit 22. alkalommal tartottak meg a bánáti Muzslyán. A rendezvénynek a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben folyó munkálatok miatt kivételesen az Emmausz fiúkollégium adott otthont. 
A vajdasági citerások minden évben Szilasi Mihály emlékének adóznak. A citeramozgalom úttörője volt, aki a múlt század derekán megalapította a muzslyai citerazenekart és meghonosította a „sánta citerázást”. Az Újvidéki Rádióban ő szólaltatta meg elsőször (élőben) a citerát. Lele Józsi bácsi, a Népművészet mestere is tagja volt Szilasi Mihály citerazenekarának. Igyekszik megőrizni ennek az egyedi játékstílusnak a hagyományát.   

A két és félórás műsorban 23 produkciót mutattak be. A rendezvény kezdetén Fehér Ferenc: Apám citerája című versét Süveg Zita szavalta el, Lele József citerakísérete mellett. A találkozót Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának az elnöke nyitotta meg. 
– A Magyar Nemzeti Tanács regionális, kiemelt jelentőségű rendezvénnyé nyilvánította a Szilasi Napot, amelyet 22. alkalommal szervez meg a muzslyai Petőfi Sándor MME. Azért rendkívül fontos, hogy a Bánságban, szórványban ez megrendezésre került, mert egyrészt olyan hagyományt éltet tovább, amely a sajátos, Szilasi Mihályra jellemző citerapengetési technikát jelöli. Ez önmagában érték, hiszen tudjuk, hogy a budapesti Néprajzi Múzeumban is őrzik ezeket az archív felvételeket. És ez a személyiség volt az, ami gyújtópontja volt ennek a hagyomány kialakulásának. Ezt a szorgalommal, alázattal, tanulni akaró nemzedékeknek át is adta, tehát a tanítványai köre igen tág, és ebből olyan citeraoktatók nőttek ki, akik mind a mai napig egész Vajdaság területén komoly munkát folytatnak azért, hogy a citerazene, a citeramuzsika az élő hagyomány legyen. És a MNT-ben abban bízunk és hisszük is azt, hogy ez a kulturális hagyományunk egyrészt, továbbadásra kerül, másrészt, megőrződik – de ugyanakkor élővé is vált, mondta Hugyik Richárd. 
A Szilasi Nap elképzelhetetlen a csókai származású, Budapesten élő Borsi Ferenc citeraművész nélkül. A közönség nagy tapssal köszöntötte a fellépését és azt a bejelentést is, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök előterjesztésére március 15-én magas állami elismerésben részesítik.  
– Hatalmas öröm számomra, mindig külön készülők erre a rendezvényre. Eleve az, hogy 22 alkalommal találkoznak a vajdasági citerások és népdalkedvelők, ez már önmagáért beszél. Ez a vajdasági népzene szívósságáról tanúskodik. Hogy igenis vannak, akik ápolják és művelik ezt a műfajt és fontos nekik, hogy itt találkozzunk. Vajdaságban érdekes módon nagy múltú rendezvények vannak, 20, 30, 40 éves rendezvények. Ilyen a Szólj síp, szólj! ilyen az Aranycitera, ilyen a Durindó többek között. Ha jól számolom éppen ötven éve, 1976-ba ültünk le Pacséron. Kevés ilyen Kárpát-medencei népzenei rendezvény van, ami ekkora múltra tekint vissza. Úgyhogy erre büszkék lehetünk. Hogy van tartása ennek a közösségnek – és odateszi magát, mondta Borsi Ferenc, az Óbudai Népzenei Iskola tanára.
A rendezvénynek nincs verseny jellege, hanem az ősi népi muzsika délvidéki művelőinek baráti találkozója.  
– Ez egy olyan rendhagyó határon túli esemény, főleg nekünk, citerásoknak, hogy itten meg tudjuk magunkat egymásnak mutatni. Zsűri nélkül. Ami azt jelenti, hogy egy szabályos örömzenélés, örömbemutatkozás van itten. A citerások itten találkoznak, tapasztalatcsere van, programoknak az egyeztetése van és utána, ami a legszebb talán az, hogy végignézzük egymásnak a műsorát, türelemmel, tisztelettel. Ez fölemelő. Bízok benne, hogy ez a hagyomány meg fog maradni itten Muzslyán. Bízok a muzslyaiakban. És azt is remélem, hogy a citerás-utánpótlás is meg lesz. Jelenleg úgy látom, hogy a szólisták egy nagy ilyen repülésben, emelkedésben vannak. Nem takarom a véka alá, hogy a szólisták nekem mindig a szívem csücske. És, ha nem tömeges is, de a magvetők itt vannak. És bízom benne, ha nem az idén, ha nem jövőre, egy öt év múlva is ezek a magok ki fognak kelni és majd termést fognak hozni, hangsúlyozza Micsik Béla, törökbecsei citerás, citeraoktató. 
A citerázás az első Durindó megszervezésével - a múlt század hetvenes éveiben – vált Vajdaságban újra élő hagyománnyá. A Durindó idővel a népzenészek és énekcsoportok találkozójává lett, a citerások pedig Muzslyán útjára indították a Szilasi Napot.