Hogyan lehetek jobban önmagammal? címmel tartottak műhelymunkát néhány nappal ezelőtt Magyarkanizsán, a község ifjúsági irodája szervezésében.
A gyermekek nagyon élvezték a számukra szervezett önismereti műhelymunkát (Vígi Sára felvétele)
A Pap Ágota pszichológus vezette foglalkozás elsősorban a 8–10 éves gyerekeket célozta meg, azzal a mottóval, hogy ha ismerjük önmagunkat, akkor azt is tudjuk, hogy miben vagyunk jók, és olyankor nincs lehetetlen, ám bármennyire is egyszerűen hangzik, nem könnyű mindezt a hétköznapokban is kamatoztatni, hiszen ott folyamatos a megfelelni vágyás, a számonkérés és a kritika, éppen ezért nincs idő arra, hogy önmagunkkal foglalkozzunk, pedig – ahogyan a szervezők fogalmaztak – ebből a barátságból csak jó dolgok származhatnak.
– A workshop célcsoportját ezúttal a 8–10 éves gyerekek képezték, ugyanis ez az a korosztály, amelynek a tagjaival általában elég keveset szoktunk foglalkozni, vagy ha mégis, akkor inkább különórák keretében, esetleg a különféle sportokkal kapcsolatosan. Mi, felnőttek ebben a korban gondoljuk úgy, hogy a gyerekek egy kritikus korhoz érkeztek, tehát ha nem kezdjük el bevonni az életükbe a például nyelvoktatást vagy egyéb hasonló dolgokat, akkor lemaradnak. Közben meg elfelejtünk a lényeggel foglalkozni, azzal, hogy ők gyerekek, azzal, hogy nekik is van személyiségük. Ebben a korban már egy olyan intézményben vannak, ahol nagyon sok mindent elvárnak tőlük, ahol állandón teljesíteniük kell, éppen ezért nap mint nap sok olyan kényszerhelyzettel szembesülnek, amelyekkel nem könnyű megbirkózniuk, mi, felnőttek hajlamosak vagyunk még inkább rápakolni erre egy-két lapáttal, ők pedig valahol elvesznek a sorok között – hangsúlyozta a foglalkozást követően Pap Ágota, aki elmondta, az általa vezetett foglalkozást egy ismerkedős résszel kezdték, ami lehetővé tette, hogy megismerje őket, illetve a gyerekek is megismerkedjenek egymással.
– A foglalkozáson volt egy olyan rész is, ami az énképüket volt hivatott fejleszteni, ebbe beletartozik a fizikai megjelenés is, hogy milyennek látják magukat, milyennek látják mások őket, és ők milyennek látnak másokat. Néha az, ahogyan én látom magamat, és az, ahogy a másik ember lát engem, illetve az, amilyen szeretnék lenni, nagyon elcsúszik. Ennek a három dolognak azonban fednie kell egymást ahhoz, hogy egészséges személyiségfejlődés menjen végbe. Éppen ezért elsősorban azon dolgoztunk ez alatt a workshop alatt, hogy ezek a dolgok minél inkább közelítsenek egymáshoz, mert ilyen módon a gyerekek is könnyebben tudnak majd működni a mindennapokban. Fontos, hogy több helyről is kapjanak visszajelzéseket, hogy ők is tudatában legyenek annak, hogy mik az erősségeik, miben jók. Egy gyereknek szüksége van a folytonos megerősítésre. Ezenkívül foglalkoztunk a különféle szerepekkel is, tehát azzal, hogy ők milyen szerepekbe szoktak kerülni, melyekben érzik jól magukat, és melyekben nem, valamint beszéltünk az esetleges félelmeikről is, tehát énerősítő része is volt a tréningnek – magyarázta a pszichológus, aki kérdésünkre, kik azok a személyek, akik a mindennapi életben erősíteni tudják a gyerekek énképét, hozzátette, elsősorban maguk a szülők, hiszen nekik óriási felelősségük van ezen a téren, ugyanakkor rajtuk kívül a tanítók, tanárok is jelentős mértékben hozzájárulnak a gyermekek egészséges személyiségfejlődéséhez.
Mint mondta, rendkívül fontos, hogy nem szabad átverni a gyermekeket, nem szabad nekik mást mondani, mint amit gondolunk, annak érdekében, hogy hitelesek tudjunk maradni, ugyanis – ahogyan fogalmazott – nemcsak szakemberként, hanem magánemberként is ez a kulcsa az emberekkel való kommunikációnak.
