Nem mindennapi találkozót tartottak Magyarkanizsán a hétvégén. Az egykori diákok, akik fél évszázada fejezték be általános iskolai tanulmányaikat, a Galaxis étteremben ünnepelték meg azt, hogy egykor egy iskola padjait koptatták. A Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola Ady részlegébe jártak ők ötven éve, most pedig az étteremben gyűltek össze emlékezni és ünnepelni. A találkozóról az egyik fő szervező, Szajkó Erzsébet számolt be.
– Fél évszázad nagy idő egy ember és egy közösség életében is. Az elmúlt napokban az egykori adys öregdiákok ismét bebizonyították: az idő elszállhat, de a barátságok és a közös gyökerek megmaradnak. Az 1976-ban végzett a, b és c osztályok itt tartották meg aranyjubileumi találkozójukat. A magyarkanizsai vendéglő ünnepi díszbe öltözött termét nevetés és meghatottság töltötte meg, amikor az osztálytársak öt évtized után ismét asztalhoz ültek. Az esemény nem csupán hagyományos osztálytalálkozó volt, hanem valódi generációs találkozó, amelyen a három párhuzamos osztály képviselői együtt ünnepelték az eltelt ötven évet. A rendezvény egyik legmeghatóbb pillanata az volt, amikor köszöntötték Bödő Erzsébet osztályfőnököt. A találkozó résztvevői szerint a tanárnőn mit sem fogott az idő: ugyanolyan fiatalos energiával és sugárzó kedvességgel foglalt helyet a tanítványai között, mint egykor a katedránál. A hangulatot humoros és szívélyes köszöntő alapozta meg, amelyben elhangzott, hogy a hajdani diákok olyanok lettek, mint a nemes bor: az idő múlásával csak értékesebbé és érettebbé váltak. A vidám pillanatokat azonban mélyen megható, tiszteletteljes percek követték. A résztvevők név szerint emlékeztek meg azokról az elhunyt osztálytársakról és tanárokról, akik már nem lehettek ott a fehér asztalok mellett. Szép Ernő szívhez szóló verse után mindenki néma főhajtással adózott az emlékük előtt. Az est további részében, a vacsora mellett, felelevenedtek az Ady Endre Általános Iskolában töltött diákévek, a közös csínytevések és az azóta bejárt, sokfelé ágazó életutak. Bár az arcokon ott vannak az évek nyomai, a régi barátságok fénye semmit sem kopott. A találkozó ismét megmutatta, hogy bár az élet sokfelé sodorta az egykori kanizsai diákokat, a közös emlékek és az összetartozás ereje fél évszázad után is képes egy asztalhoz ültetni egy teljes generációt – számolt be Szajkó Erzsébet.
Nyitókép: Sokfelé ágazó életutak egy helyen (Fotó: Szajkó Erzsébet archívuma)
