Fennállásának negyed évszázados jubileumát ünnepelte tavaly a Vajdasági Suliszínház Fesztivál. Borzongatóan szép, kerek, ritka évforduló! Március 24-én a kispiaci Jókai Mór Kultúrotthon gyönyörűen felújított színháztermében megtartották az immár XXVI. Vajdasági Suliszínház Fesztivál első elődöntőjét, amelyen a kis színészek remekeltek. Fő szervezője ezúttal is a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete volt, szervezője pedig Kávai Bózsó Ildikó magyartanárnő.
Az idén négy diákszínjátszó együttes színészei mutatkoztak be: a horgosi Kárász Karolina Általános Iskola alsós és felsős csoportja, valamint a csantavériek és a kispiaciak. Üdvözlő beszédet Korenchy László, a VMPE alelnöke mondott, megnyitó beszéddel és vidám, a közönséget is együttműködésre késztető „fesztivált megnyitó” játékkal Kávai Bózsó Ildikó, a fesztivál szervezője kedveskedett.
A bírálóbizottság tagjai
A horgosiak alsós csoportja Kabók Zsuzsanna tanárnő felkészítésében A bátor kislibák című jelenetet mutatta be. A libuskák egy festői, sűrű lombozatú erdőbe tévednek, amelyet kukoricás szegélyez. Vidám csipogástól hangos játszadozásukhoz csatlakozik a mókus és a malacka. Hirtelen vihar támad, és elveszetten keresik a menekvést. Mentő ötletként egymás szárnyába kapaszkodnak. Az összetartás, az együvé tartozás erőt ad nekik ahhoz, hogy átvészeljék a múló zivatart. Jelmezeik – a fehér ellenzős sapkákra illesztett élénksárga csőröcskék, valamint a fehér lebernyegek mesterien rojtosra vagdosott, libegő „szárnyai” – ötletesek és mutatósak voltak, meseszerűvé varázsolva a jelenetet, amely az összetartás erejét hirdette. A bírálóbizottság – Greguss Zalán színművész, Mácsai Mónika drámaműsor-vezető és Jódal Rózsa író – a látványos, ötletgazdag díszlet, a jelmez kiváltotta hatásos színpadkép és a szép, ízes beszéd miatt jutalmazta meg a csapatot.
A felkészítő tanárok
A horgosiak felsős csapata Harmath Hajnalka és Bohata Zsuzsanna tanárnők felkészítésében a József Attila-díjas, számos kötettel rendelkező keszthelyi költő és műfordító, Szálinger Balázs népmese nyomán írt Fehérlófia című mesejátékának egy részletét adta elő. A darabot 2013-ban már a Budapest Bábszínházban is bemutatták, és zengő verssorokban íródott. Az előadásban Fehérló, Fehérlófia, valamint a szénfeketébe öltözött, sokszereplős Kar is szerepet kapott. Verses szöveggel fellépni mindig keményebb dió, de ők becsülettel nemcsak helytálltak, hanem tiszta, veretes rímes beszédükkel és mesterien megkoreografált játékukkal valósággal elvarázsolták a nézőket. A szereplőkkel együtt izgulták végig, sikerül-e Fehérlófiának, aki már elég erősnek és bátornak érzi magát az önállósuláshoz, eleget tenni a Fehérló szabta próbatételnek, és lehántani egy fa kérgét. Kétszer nem sikerül neki, és hét-hét évig tovább kellett még szopnia. Harmadszorra sikerül. Anyja meghal, ő elindul a maga életösvényén. Emlékezetes volt szinte minden jelenet. Fehérlófiának a Kar tagjaiból életszerűen eggyé váló „fával” folytatott nehéz küzdelme, valamint az anya és fia érzelmeinek sokszínű tolmácsolása is hangsúlyosan megjelent az előadásban. Emlékezetes előadást varázsoltak a színpadra. Őket összjátékukért jutalmazták, Bohata Luca címszereplőt és a Valkovics Larát (Fehérló) pedig mélyen átélt játékukért.
Jó együtt játszani, kukoricát eszegetni (Horgos, kiscsoport, A bátor kislibák)
A csantavéri Gömbvillámok Vukelity Csilla Ha én felnőtt volnék című jelenetét mutatták be a szerző rendezésében. Az alapötlet remek. A kislány unja a feladatokkal teli mindennapjait, szeretne végre felnőtt lenni. Az anya is unja szürke, gondokkal teli hétköznapjait. Az éjjel csoda történik: reggelre a kislány anyaként ébred, az anya pedig kislányként. Számos, kacagást kiváltó jelenetben próbálják ki magukat új szerepükben, ám végül bevallják, hogy mégis a saját bőrükben érzik magukat a legjobban. A közönség végignevette az egész jelenetet, és ki-ki bevallotta magának, hogy néha hasonló gondolatai támadnak. A csantavérieket csapatmunkájukért jutalmazták, Gyólai Fannit az anya, Vukelity Lizát pedig a kislány szerepének remek, átérzett megformálásáért.
Fehérló és a Kar (Horgos, felsős csoport, Fehérlófia)
A kispiaci Szikrakör az Élet a padláson című jelenettel mutatkozott be, amelynek szövegét Kávai Bózsó Ildikó magyartanárnő és a gyerekek álmodták meg, és maga a tanárnő rendezte. Látva a megelevenedő padlást, sokan szinte felkiáltottunk: Jé, padláson jártamkor én is éreztem valami hasonlót! A kispiaci csapat padlásán megelevenednek a felhordott, otthagyott, ottfelejtett tárgyak, emlékek. Egymással beszélgetve felelevenítik a múltjukat, mostani magányuk hiányosságait. A kislány, aki egyszer felmegy közéjük, elmondja nekik, hogy ő itt szeretne kicsit megpihenni, és csendben, békében végiggondolni pillanatnyi helyzetét, a közelmúltban történteket, megtervezni a közeli és távoli jövőt. Néha olyan jó ellazulni. Erre a padlás a maga rejtelmeivel, felfedezésre váró „kincseivel” igazán alkalmas. Élmény volt ez az álomszép előadás. Őket a szöveg erejéért járó díj várta.
A találkozó végén a diákszínjátszók elégedetten fényképezkedtek, hogy a közös fotók még sokáig emlékeztessék őket a jól végzett munkára és az együtt töltött, élményekkel teli délutánra.
A padlás lakói és (középen) a padlásra látogató kislány (Kispiac, Szikrakör, Élet a padláson)
Jaj, de nem szeretnék újra gyerek lenni! (Csantavér, Ha én felnőtt volnék)
Nyitókép: Valamennyi szereplő, felkészítő tanár és a zsűri



