Vasárnap tartották a Dömötör-napi IV. Behajtási Ünnepet és Csikósfesztivált Ilonafalván, a Járáson, amely ezen a napon teljesen benépesült.
A tóthfalui Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület szervezésében a Baráthok kútjánál és a mellette elhelyezkedő füves területen, a helyi és környékbeli, valamint távolabbról érkező lovasokkal és lovasegyesületekkel karöltve adóztak a hagyományoknak.
Egykoron ezen a vidéken is, ahol a legtöbb juh, marha és ló volt a környéken, amint közelgett a hideg, a napok pedig egyre rövidebbek lettek, a régi népszokás hagyományait követve, a pásztorok behajtották a jószágot a pusztai legelőkről a téli szálláshelyükre. Úgy tartották, hogy az állat a „havat hazahozta a hátán”, vagyis már nem talált táplálékot a határban. Dömötör napjának – aki egyébként a pásztorok védőszentje is volt – megünneplése, a „dömötörözés” régre nyúlik vissza, és ezt a hagyományt elevenítették fel az egyesület tagjai és a vendégek, akik Ilonafalvára érkeztek, igen szép számban. Vendégből, nézelődőből sem volt hiány, ugyanis ezt a látványos programot sokan szerették volna figyelemmel követni.
Racka juhokat, lovakat és marhákat manapság már csak elvétve lehet látni, de itt erre is adódott alkalom. A délelőtti megnyitón Kálmán Jenő, a szervező egyesület elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, Oskó Tamás, a Pest Vármegyei Polgárőrszövetség elnöke mesélt a hagyományokról, Gombos Lara regélte el Szent Dömötör legendáját, illetve a Tiszavirág tánccsoport és a Szőke Tisza citeracsoport, a Tücskök vonószenekar, a Tisza Néptáncegyesület is fellépett. Délután a Pest Vármegyei Polgárőrszövetség rövid beszámolóját hallgathatta meg az érdeklődő közönség, akik akár íjászkodhattak, vívhattak, de madárbemutatót is láthattak, és a gazdag kézműves-kirakodóvásárban is nézelődhettek a Járáson. A Mendicus tamburazenekar pedig gondoskodott a talpalávalóról is, valamint az Ady Endre Művelődési Egyesület tagjai is a szórakoztatták a jelenlévőket. A gyerekeknek külön játékokat és foglalkozásokat tartottak, többen főztek is, majd délután lezajlott a leglátványosabb elem: maga a behajtás.
Kálmán Jenő, az Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület elnöke elmondta, hogy elsődleges céljuk a hagyományok megtartása, illetve továbbadása az utókornak is, hogy ne feledjük őseink szokásait, hisz a múlt ismerete nélkül nehezen képzelhető el a jövő. Elvárások nélkül, elődeink szokásait szeretnék a mába ültetni, és egy kellemes, családi vasárnapot ajándékozni a látogatóknak.
– Az idei rendezvény meghaladta a tavalyi látogatottságot, amikor hatszáz ember volt itt, ez most az időjárásnak és az esemény népszerűségének és a programok sokrétűségének köszönhetően jóval nagyobb. A célunk, hogy egy igazi, őszi lovasfesztivált építsünk a behajtás köré, és hagyományt teremtsünk, élesszünk újjá. A környékről és távolabbról is érkeztek lovasok, akik a behajtást végzik. A helyiek mellett csantavériek, zentaiak, felsőhegyiek, adaiak és oromhegyesiek vesznek részt a leglátványosabb elemben, a behajtásban, amikor a lovakkal beterelik a juhokat, szarvasmarhákat, racka juhokat és szamarakat – mondta a főszervező, aki szerint legalább ötszáz állatot terelnek be úgy, ahogy azt egykor őseink is tették.
A rendezvény fő támogatója Magyarkanizsa Önkormányzata volt, de nagyon sokan mások is hozzájárultak a rendezvény sikerességéhez.
Nyitókép: Félezer jószágot hajtottak be Ilonafalván. (Fotó: Gergely Árpád)
