A legkisebb közösség nagy ünnepe

Magyarkanizsa községet tizenhárom település alkotja, melyek közül az egyik legközelebbi és legkisebb Kishomok. Itt aztán olyan jó hangulatú rendezvényt szerveznek minden nyáron, hogy mindenki megirigyelheti tőlük, hisz ilyenkor a falu teljes lakossága mellett az innen elszármazottak is hazalátogatnak. Már szombaton kora reggel a birkapaprikás illata száll fel, és több bogrács alatt izzik a tűz, hogy mindenkinek jusson ebéd. Az érdekesség, hogy még a paprikásnak valót is a helyiek adják, több éve már Dukai Miklós két birkát ad ilyenkor ingyen, amit mesterszakácsok megfőznek, a vendégek, meg ahogy a mesékben is van, jóízűen megeszik. Az már csak hab a tortán, hogy ilyenkor nem számít, hogy ki a polgármester, ki a pincér, ha egy asztalnál kiürül a tál, a polgármester se rest azt kicserélni – így volt ez most is Kishomokon, ahol a falu napját ünnepelte kicsi és nagy, idős és fiatal.

Közigazgatásilag Martonos Helyi Közösség szárnyai alá tartozik a kis település, és onnan jöttek a fellépők is, akik művelődési műsorukkal még szebbé tették a rendezvényt. A teherautó platója előtti színpadon szólt az ének, és pergett a tánc, hogy mindenki érezze, itt tényleg ünnep van, és nem csak a külsőségeknek adózva, hanem a szívekben is ünnep volt. Ahogy a magyarkanizsai polgármester, Fejsztámer Róbert is fogalmazott, évről évre közelebb kerül a színpad az emberekhez, ami sajnos nem a szaporodó lakosságról regél, de ennek ellenére ez a közösség is élni akar. Az egy utcányi házsoron azonban a közelmúltban két épület is gazdára talált, ami viszont biztató jel, mint ahogy az is, hogy a falunapi ünnepségen bőven voltak fiatalok is.

A fellépések után és az ebéd előtt Gutási Ákos horgosi plébános tartott szentmisét a szabadban, melynek megint csak olyan felemelő hangulata volt, mint magának az egész falunapnak.

Az ünnepség helyszíne, a magántulajdonban lévő tér mindenkit befogadott, és amerre a szem ellátott, a jó bácskai rónaság megnyugtató látványa tárult elénk, a főút közelsége pedig azt is eredményezte, hogy az ott elhaladók dudaszóval is üdvözölték az ünneplőket.

A martonosi helyi közösség elnöke, Horváth Gergely elmondta, hogy ugyanolyan szívügyének tekinti Kishomok fejlődését, mint ahogy Martonosét is, hisz egybe tartoznak.

- Költségvetésünkbe mindig beleszámítjuk Kishomokot is, például a faluházat is tataroztuk, és nagy álmunk még, hogy a közeljövőben ennek az épületnek a fűtésgondját is orvosoljuk. Emellett nagy öröm számunkra, hogy Magyarkanizsa önkormányzatának támogatásával az egyetlen utca most már aszfaltos, viszont a szakasz folytatásában még várat magára az aszfaltozás, de reméljük, hogy nem sokáig – emelte ki Horváth Gergely.

Megközelítőleg százan laknak a faluban, és közülük is Sors Endre az, aki a falu ügyeit képviseli, hisz tanácstag a martonosi helyi közösségben. A helyiek úgy tekintenek rá, mint a falu polgármesterére, aki az ő hangjukat is hallatja, ahol kell, és a falunapot is javarészt ő szervezi, természetesen mindenki ahogy tudja, kiveszi a részét a szervezésből, de a szálak nála futnak össze.

- 2013-ban terveztük el, hogy mi is megtartjuk a falu napját, szervezünk egy kis ünnepséget, ahová meghívjuk az innen elszármazottakat is. Most már hívni se kell senkit, mert mindenki tudja, hogy július végén itt találkozunk, eszünk-iszunk, jól érezzük magunkat – mesélte Sors Endre. A kishomoki gazda maga is itt gazdálkodik, sőt a gyermekei is. Sajtüzemet működtetnek, és mint mondta, itt dolgos emberek éltek mindig, és napjainkban is mindenki reggeltől estig dolgozik, földet művel, jószágot tart. – Sajnos a falu nagyon kis létszámú, de szorgalmasan dolgozunk, itt lehet megtermelni azt, amit a városokban nem, és ez így van rendjén – mesélte Endre. Megtudtuk tőle azt is, hogy milyen az élet Kishomokon. - Optimistának kell lenni, és itt az embernek nincs ideje azon gondolkodni, hogy mi jó, mi nem, dolgozunk, csináljuk, mert ebben látjuk a jövőt, ezt tanultuk az őseinktől, és mi is ezt adjuk át a következő generációnak. Aki tejtermeléssel foglalkozik, annak a nyaralás se kivitelezhető, hisz a jószágot el kell látni, itt nincs szabadságidő. Nagyon jó lenne még, ha az Akácos utcát is kiaszfaltoznák, ezt tolmácsoltuk már a felsőbb szintekre is, hisz mindig azt mondjuk, hogy a farmgazdaságot, amivel itt az emberek foglalkoznak, soha nem lehet bevinni a városba, ezt csak faluhelyen kell és lehet csinálni, ezért az itteni embereket is ugyanúgy meg kell becsülni, mint a városiakat – mondta Endre. A faluban nincs se bolt, se semmilyen közintézmény, ennek ellenére az emberek gyorsan be tudnak jutni Magyarkanizsára saját járműveikkel, bár nem jönnel rosszul, ha nem kellene elmenniük egy-egy dologért a falujukból, de nem panaszkodnak. Dolgos, jólelkű emberek, akik még hordoznak valamit abból, amit napjainkban annyira vágyunk: az egyszerű nemeslelkűséget, a szorgalmat és az alázatot, de legfőképp a szeretet.