Főhajtással, koszorúzással emlékeztek a 69 évvel ezelőtt elhurcolt magyarkanizsai zsidó lakosokra a pénteki tiszteletadás résztvevői. Az emléktáblánál, mely 1994-ben került elhelyezésre, a valamikori zsinagóga falán számos magas rangú vendég és magyarkanizsai lakos rótta le kegyeletét.
A helyi elöljárók mellett a szabadkai zsidó hitközség tagjai is ellátogattak a kegyeletadásra, és a megemlékezésen részt vett Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete is.
Húzsvár Ervin, a községi képviselő-testület elnöke köszöntötte a megjelenteket. Elmondta: vannak dolgok, amelyekről nehéz beszélni. Vannak a történelemkönyveknek olyan fejezetei, amelyeket nehéz szívvel nyitunk fel. Ilyen a holokauszt is. Mégis beszélnünk kell róla, mégis emlékeznünk kell rá, újra és újra el kell olvasnunk a történelemkönyveknek ezeket a rettenetes fejezeteit. – Nem veszhetnek a feledés homályába sem az áldozatok, sem a bűnösök. Nem halványulhat el az a tény, hogy mindez megtörtént. Hiszen a történelem tanít minket, emlékeztet és figyelmeztet arra, hogy ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat – tette hozzá.
Ezért koszorúzunk, véssük kőbe a neveket, vetjük papírra a történeteket, és időről időre összegyűlünk, hogy csendes főhajtással emlékezzünk mindarra, ami megtörtént – mondta el kkt elnöke.
A továbbiakban Halbrohr Tamás, a szabadkai zsidó hitközség tagja is szólt a megjelentekhez. Beszédében felidézte a deportáció időszakának tragikus napjait. Továbbá kiemelte: a helyi karhatalom visszautasította a kanizsai zsidók deportálását. Ezért a megszállóknak máshonnét kellett katonákat hoznia, hogy végrehajtsák a rettenetes parancsot, és vagonba tegyék ártatlanok százait.
A megemlékezés zárásaként a részvevők elhelyezték az emlékezés virágait, és gyászima, halotti emlékima hangzott el.
