Nyugodt hangulatban múltak az órák péntek este az egyik magyarkanizsai vendéglátóipari objektumban, ahol vegyes ajkú társaság szórakozott zenét hallgatva, italozva, beszélgetve. A bonyodalom két óra tájban vette kezdetét, amikor az egyik fiatalember elhagyni készült a szórakozóhelyet. Nem tudta, hogy a lokál előtt egy nagyobb társaság néhány személlyel akadt nézeteltérését igyekszik éppen kézzel, lábbal és ököllel korrigálni. Így a távozni készülő fiatalt a későbbi támadás lázítói újabb ellenfélnek nézhették, és útját állták, vészjóslóan meg is kérdezve tőle, hogy talán ő is verekedni akar, hogy kijött a helyiségből. Eszem ágában sincs, csak haza akarok menni – volt a távozó válasza, és félrelökte az útját elálló személyt, majd nyugodt léptekkel hazafelé indult. Mérgesen kiabáltak utána, hogy mindjárt itt lesznek a testvéreink, és majd velük keménykedj, de a sértett csak megvonta a vállát, legyintett, és továbbsétált. Veszélyben akkor kezdte érezni magát, amikor a Fő utca torkolatánál elhaladt mellette egy gépkocsi, amelyben felismerte az egyik hangadó bátyját. A kocsi gyorsan megállt, kiugráltak belőle az utasok, és az addig nyugodtan gyalogló után eredtek. Ekkor futni kezdett a városháza közelében lévő családi házuk irányába, s annak kapujában érték utol az üldözői, még volt ideje benyitni a kapun.
Törteli Zsolt a verekedést követően
– Hajnali két óra tájban hatalmas kapucsattanásra ébredtem föl, szinte egyszerre a nejemmel – kezdi a történetét Törteli Zsolt, a negyvenegy éves családapa. – A feleségem kinézett a hálószobaablakon az udvarra, majd azt kiáltotta, hogy apa, kelj föl, mert ütik a fiunkat. Nem hittem a fülemnek, de ekkorra ő már kiszaladt a szobából. Sajnos fiatal korom óta szívbeteg vagyok, fél marék orvosságon élek, a gyors mozdulatoktól szédülök, ezért az ágyból sem tudtam egyből felugrani. Amikor kiértem az udvarra, az azt megvilágító lámpa fényénél láttam, hogy a kapun belül fiatalok öt-hat fős csoportja üti és rugdossa a fiamat és a feleségemet. Lesiettem a lépcsőn, és próbáltam megnyugtatni a vagdalkozó tömeget, kérve őket, álljanak le, mindent megbeszélünk, csak fejezzék be a verekedést. Ahogy odaértem, a hozzám legközelebbi fiú fölkapta egyik vasrámás kerti székünket, és azzal fejbe vágott. Az ütés erejétől hátratántorodtam. Furcsamód azután, hogy a fejemet végigsimítottam, és megéreztem, hogy véres lett a kezem, tudatosodott csak bennem, nem egy rossz álom, ami most történik, hanem a dermesztő valóság. Még ezután is csak nyugtatni próbáltam leengedett kézzel, föld felé fordított tenyerekkel, az egyre vadabbul dulakodókat, kérve őket, hogy higgadjanak le, amikor az iménti székes ifjú oldalról keményen arcul ütött. A kút melletti homokrakásra zuhantam, de a támadómnak ez nem volt elég, a fanyelű vaslapátomat vette kezébe, és rám sújtott vele. Szerencsém volt, mert a fiam közénk állt, és felfogta az ütést, így az ő fejét és arca elé tartott kezét érte a csapás, olyan erővel, hogy eltörött a lapát nyele. Ekkor a fészerbe siettem egy másik lapátért. Azt magasba emelve és kiabálva tértem vissza a kapuhoz. Ekkor hátrálni kezdett a suhancok csoportja, és a fiam meg a feleségem segítségével sikerült őket a kapun kívülre tuszkolnunk. Egyikük még tett egy próbálkozást a kapuban, a törött lapát fémrészével a fejemre irányzott egy ütést, de elvétette. A csonka lapát az udvar közepéig repült. Amikor nagy nehezen sikerült bereteszelnünk a vaskaput, akkor mondta egyikük hangosan, hogy neka, neka, sad ćemo da vam lomimo auto. Ami ezután történt, azt nem láttuk, csak az üveg pattogását és a bádog zuhogását hallottuk. Lerugdosták, összetörték a ház előtt álló kocsink visszapillantó tükreit, és több helyen behorpasztották a karosszériát – mondja Törteli Zsolt, majd így folytatja:
– Néhány perc elteltével, miután minden elcsendesedett, kikémleltem a kapun, de a társaság akkorra már elvonult. A feleségem megindult a közeli rendőrségre, ahonnan már riasztották a járőröket, hiszen odahallatszott a kiabálás, zuhogás. Az este még egyszer leesett az állam – adja tudtunkra szomorúan az apa. – A megérkező járőr ki sem akart szállni a kocsiból, míg a feleségem beszélt vele, velük, és csak akkor lépett ki meglepődve, amikor közelebb mentem, és meglátta, hogy a hálókabátom az övemig véres. Az igaz, hogy a későbbiekben szolgálatkészen és szakszerűen jártak el velük a rendőrségen és az udvarukban is az oda kiérkező helyszínelők. A sérülésekről orvosi látleletek és fényképek is készültek, ahogyan a feldúlt helyszínről, az udvarban szétdobált, összetört bútorokról, eszközökről is. A rendőrség bűnvádi eljárást indított az ügyben 5 személy ellen, miután sorozatos kihallgatásokat követően képről, és nem nevek alapján, azonosítottuk a támadókat. Ami a fájdalmunkat tetézi, hogy az egész történést a tizenhárom éves kislányunknak végig kellett néznie, akinek a rémülettől az esemény alatt egy hang sem hagyta el a torkát.
A bántalmazott fiú édesapja közölte velünk: annak ellenére, hogy a rendőrség bűnvádi eljárást indított az ügyben, a „főmufti" fiatalember hozzátartozói megpróbálták a családját pénzzel lekenyerezni, de ő közölte, és most is hangsúlyozza, hogy ők nem eladók. Egy ilyen eset nem múlhat el büntetlenül. Elmondta még, hogy ha az igazságszolgáltatás nem ítélkezik az ügyhöz méltó mértékben, akkor kész elköltözni Magyarkanizsáról, sőt még az országból is, mert ezek után egyáltalán nem érzi biztonságban sem a saját, sem a családja életét.
Az önkormányzat az esettel kapcsolatban kiadott közleménye szerint, amelyet csütörtöki számunkban közöltünk, a rendőrségi nyomozás azt mutatja, hogy az esetnek nincs nemzeti különbségeken alapuló indíttatása. Ezt hangsúlyozta az apa is, hiszen a labdarúgókörökben jól ismert fiának magyar barátai mellett szerb barátai is vannak, akikkel a fiúnak soha semmi gondja, nézeteltérése nem volt.
Véleménye szerint az ügy hátterében a túlzott alkoholfogyasztás, esetleg más tudatmódosítók játszottak döntő szerepet, de erre már vélhetőleg a nyomozás fog fényt deríteni.
