A Tanyaszínház idei produkcióját a kavillói ősbemutató előtt Kishegyesen láthatta először a nagyközönség.
A már címében is rejtélyes darabot Lénárd Róbert írta, Puskás Zoltán rendezte. A kishegyesi előadás előtt a Hegyalja utcában érdekes volt megfigyelni a találgatásokat, hogy mire utalhatnak ezzel a címmel. Egészen eltérő, esetenként „pikáns” vélemények is elhangzottak. Egyesek meg voltak győződve, hogy a Szabadka melletti kitérőútra gondolt a „költő”, valamint a szerzők és a történet is a körül zajlik majd. Mások arra gondoltak, amire a szakállas viccben a közkatona, aki az őrmester minden kérdésére azonos választ ad és végül azt mondja, neki mindenről „az” jut eszébe.
Értelmezhető még sokféleképpen az Y önmagában, de elágazásként is, hiszen nemes egyszerűséggel azt is jelentheti, hogy két út van előttünk, elágazások közül választhatunk, mint a korábbi nagy klasszikusokban a „lenni, vagy nem lenni”, vagy a hétköznapokon a „menni, vagy maradni” enigmája. A produkciót látva azonban egyértelművé válik, hogy a mai fiatalok elé állít egy görbe tükröt, melynek látványa sok mindenre rádöbbentheti őket. Az idősebbek pedig talán egy ilyen tükörből nézve ezt a generációt, könnyebben megértik indítékaikat.
Az Y generáció fogalma valójában nincs is pontosan definiálva. Mégis létezik. Legtöbben 1982 és 1995 közé teszik a generáció határait, de találkozni 1980–1999 definícióval is. Nehezíti a kérdést, hogy az amerikai terminológia Millennials néven emlegeti ugyanezt a generációt. A”millennials” pedig az 1982 és 1992, vagy 1980 és a 2000-es évek eleje között születetteket jelenti. Gyakran a „millennials” és a „generation Y” kifejezéseket egymás szinonimájaként használják. Van, aki szerint viszont ez tévedés. Maradjunk abban, hogy nálunk itt leginkább az 1982 és 1995 között születettek meghatározást szokták használni. Róluk szól a Tanyaszínház idei produkciója, a generáció képviselői pedig vélhetően egy kicsit magukat is alakítják, ami csak még hitelesebbé teszi a szerepek megformálását.
Drámai fordulatokban, poénokban, megdöbbentő hasonlatokban bővelkedik az előadás, aztán a hozzáértő kritikusok pedig majd kivesézik (vagy nem) az esetleges mélyebb tartalmakat, utalásokat is. Az elkövetkezőkben még mintegy kéttucatnyi vajdasági helyszínen fordul majd meg az „ekhós szekér”. Aki teheti, nézze meg ezt a „szinopszist egy generációról”, mert benne sok mindenről „lehull a lepel”.
