Az idei esztendő nem tartozott a könnyű évek közé a méhészek számára. A tavaszi hűvös, csapadékos időszak kezdetben nem kedvezett sem a méhek fejlődésének, sem a gyűjtésnek. Később pedig a hosszan tartó hőség és a szárazság állította újabb kihívások elé az ágazatot. Marecskó Mihály, ismert bácsfeketehegyi méhész összességében közepesnek értékeli az idényt, ugyanakkor hangsúlyozza: a méhészeknek az időjárás szélsőségei miatt az átlagosnál is nagyobb figyelmet kellett fordítaniuk a méhcsaládokra. A méhészetben az időjárás mindig meghatározó tényező, az év pedig szinte valamennyi arcát megmutatta. A tavasz nem indult kedvezően. A hűvösebb idő és a csapadék kezdetben visszafogta a méhek aktivitását, és nem teremtett ideális feltételeket a fejlődésükhöz. Később azonban beköszöntött a kedvezőbb, melegebb idő, amelynek hatására javultak a körülmények, és a méhcsaládok is jobban fejlődtek.
A nyár második felében viszont már egészen más problémával kellett szembenézni. A tartós hőség nemcsak az embereket, a mezőgazdasági növénykultúrákat, valamint a háziállatokat, hanem a méheket is megviselte. Marecskó Mihály szerint ebben az időszakban különösen fontos volt folyamatosan figyelni arra, hogy a méhcsaládok számára elegendő folyadék álljon rendelkezésre.
– A nagy hőség rendkívül megviselte a méhcsaládokat, ezért nagyon oda kellett figyelni arra, hogy legyen elegendő folyadék-utánpótlásuk – közölte a méhész.
A szárazság ugyanakkor nem csupán a vízellátás miatt okozott gondot. A kiszáradt talaj és a megviselt növényzet kevesebb táplálékot biztosított a méhek számára. A virágpor és más természetes táplálékforrások hiánya különösen érzékenyen érinthette a méhcsaládok fejlődését. Az év egyik fontos mézelő növénye természetesen a napraforgó volt. A szóban forgó állatok a napraforgó virágzásának idején még jelentős mennyiségű táplálékot találtak, a virágzás befejeződését követően azonban jóval nehezebbé vált a gyűjtés. A méhek ilyenkor sem állnak le teljesen a munkával: továbbra is keresik a rendelkezésre álló táplálékforrásokat, ami különösen fontossá válik egy olyan évben, amikor a szárazság miatt a természetes növényzet kevésbé tud fejlődni. Az elmúlt időszakban hullott csapadék a méhészek számára is kedvező változást hozhatott. Az eső hatására a talaj és a növényzet ismét fejlődésnek indult, ez pedig újabb táplálékforrásokat jelentett a méheknek. Marecskó Mihály szerint ennek különösen nagy jelentősége van, hiszen az előttünk álló időszak egyre inkább a téli felkészülésről szól. A méhek őszi fejlődése ugyanis meghatározó lehet abból a szempontból, hogy milyen állapotban vészelik át a telet. A most fejlődő, úgynevezett téli méhek megfelelő kondíciója fontos a méhcsalád fennmaradásához és ahhoz, hogy tavasszal ismét erősen indulhasson a fejlődés. Ezért a méhészek számára az idény vége sem jelent pihenőt: a mézpergetés és a főbb gyűjtési időszakok után újabb, legalább ennyire fontos munkák következnek. Jelenleg például az egyik leglényegesebb feladat a méhcsaládok egészségének megőrzése. Marecskó Mihály elmondása szerint zajlik az atkák elleni védekezés és kezelés, amelyhez többféle módszert alkalmaznak. Ez a munka a méhészetben elengedhetetlen része az őszi időszaknak, hiszen a méhcsaládoknak minél jobb állapotban kell megkezdeniük a telet.
Az idei szezon értékelésekor természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a méz árát sem. Ezen a téren továbbra is ellentmondásos a helyzet. A kistermelői értékesítésben az árak lényegében nem változtak jelentősen, a nagybani felvásárlási ár ugyan valamelyest növekedett, Marecskó Mihály azonban ezt továbbra sem tartja igazán kedvezőnek. A méhészek számára ez azért különösen fontos kérdés, mert miközben az időjárás okozta nehézségek, a méhcsaládok gondozása és az egészségügyi kezelések folyamatos kiadásokat jelentenek, a felvásárlási árak nem feltétlenül biztosítanak megfelelő jövedelmezőséget. A méztermelők helyzetét az is nehezíti, hogy az üzletek polcain gyakran igen olcsó, külföldről származó mézek és méznek nevezett termékek jelennek meg, amelyekkel a hazai termelőknek nehéz versenyezniük. Marecskó Mihály szerint ezek között olyan termékek is akadnak, amelyek minőségével kapcsolatban komoly kérdések merülnek fel, miközben a vásárlók számára az alacsony ár természetesen vonzó lehet. A valódi, helyben termelt méz azonban egészen más minőséget és hátteret képvisel: mögötte a méhész egész éves munkája, a méhcsaládok folyamatos gondozása és a természet elemeivel folytatott állandó küzdelem áll. Az esztendő tehát ismét megmutatta, mennyire kiszolgáltatott a méhészet az időjárásnak. A hűvös, csapadékos tavaszi időszak után ugyan kedvezőbb napok következtek, ám a rendkívüli hőség és az aszály újabb gondokat okozott. A méhészeknek figyelniük kellett a vízellátásra, a természetes táplálékforrások hiányára, majd az idény végén meg kellett kezdeniük a méhcsaládok egészségügyi kezelését és a téli felkészítést is. Marecskó Mihály összegzése alapján az év végül közepesnek mondható. Nem alakult katasztrofálisan a szezon, de a kedvezőtlen időjárási tényezők miatt korántsem volt könnyű. A méhészetben azonban az esztendő valójában még nem ért véget: most dől el, milyen állapotban kerülnek a méhcsaládok a télbe. A következő hónapok gondos munkája, az atkák elleni védekezés, a megfelelő táplálék és a méhek kondíciójának megőrzése legalább olyan fontos, mint a nyári hordás volt.
A méhészek számára tehát az év legfontosabb tanulsága ismét az alkalmazkodás lehet. A szélsőségesebbé váló időjárás mellett egyre nagyobb figyelmet, több munkát és folyamatos felügyeletet igényelnek a méhcsaládok. A következő esztendő sikere ugyanis – ahogy a méhészetben oly sok minden – már jóval a tavaszi első kirepülés előtt, az őszi hónapokban elkezdődik.
Nyitókép: Tóth Péter
