Memento

A második világháborút megelőzően Kishegyesen is élt egy zsidó közösség. A falu megbecsült tagjai voltak, őrizték kultúrájukat és identitásukat, a szövetkezeti otthon helyén állt a zsinagógájuk. A fasizmus tombolása sajnos őket is koncentrációs táborba juttatta, ahonnan csak a legszerencsésebbek kerültek ki élve. Emlékezetük sokáig élt a háború után, azonban idővel, mint minden, ez is kezdett megkopni. A zsidó temetőt gaz fedte, míg a sírokat át nem költöztették Szabadkára. Ma már csak egy emlékhely őrzi itt létük nyomát a falu területén. 

Az idén viszont valami változott: a Kiss Lajos Néprajzi Társaság és a Kishegyesi Könyvtár szervezésében megemlékezést tartottak a holokauszt kishegyesi áldozatainak tiszteletére. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Kovács Károly, tartományi önkormányzati segédtitkár, dr. Crnkovity Gábor, a Magyar Nemzeti Tanács oktatási bizottságának tagja, Sándor István, Kishegyes község alpolgármestere, a kishegyesi önkormányzat más elöljárói és a Szabadkai Zsidó Hitközösség képviselői.
 

A megemlékezés szerdán délután 16 órakor kezdődött az egykori zsidó temető helyén álló emlékhelynél. A holokauszt kishegyesi áldozataira dr. Szőke Anna néprajzkutató emlékezett, majd imát mondott értük Zsúnyi Tibor, szenttamási plébános, Dolinszky Márta, evangélikus lelkész és Orosz Attila, bácsfeketehegyi református lelkész, valamint Kovács Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközösség irodavezetője is megemlékezett. Az egykori zsidó temetőt követően a Kishegyesi Könyvtár rendezvénytermében folytatódott a megemlékezés. A műsor keretében először Sándor István tartott egy rövid visszaemlékezést a kishegyesi zsidó hitközség jelenlétére a faluban. Ezt Janovics Ilona klarinét játéka követte, majd  Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke tartott beszámolót. Csonka Ferenc a Zsidó imádság című művet adta elő hegedűn, majd  Kocsis Antal topolyai helytörténész tartott előadást a kishegyesi zsidó dokumentumokról. A  Sholem Alekhem című zeneszámot Janovics Ilona adta elő klarinéton, zongorán kísérte Rakić Stefan. Lapunk munkatársa, Tóth Péter újságíró olyan zsidó bölcseleteket adott elő, amelyek átszüremlettek a magyar kultúrába is. Az elhangzó közmondásokat Gévai-Csőke Andrea zongorajátéka tette hangulatosabbá. Dr. Szőke Anna a kishegyesi zsidók mindennapjairól tartott előadást, majd végezetül Csonka András adott elő szatmári zsidó dallamokat.

Szőke Anna előadásában elmondta, hogy az egykori kis zsidó közösség meghatározó volt Kishegyes árucsere forgalmában, már az újratelepítés idején is. Nem tekintették őket idegeneknek, hiszen majdnem egy időben érkeztek a Békésszentandrásról idetelepülő magyar családokkal. A néprajzkutató kiemelte, hogy az izraeliták békésen éltek a maguk zsidó hitvilágában. Általában boltosok és kereskedők voltak, jövedelmüket a kereskedelemből valósították meg. Házasságot többnyire vidékről kötöttek, főként a vőlegényekre volt jellemző a mobilitás.

Szőke arról is szólt, hogy a délvidék zsidóság gettózása 1944. áprilisában kezdődött. A főbb gettó- és koncentrációs központok, ahonnan a mintegy 21 ezer délvidéki zsidót deportálták, Topolyán, Baján, Szabadkán, Szegeden és Bácsalmáson voltak. A kishegyesi zsidó közösségből nagyon kevesen élték túl a holokausztot, s többségük soha nem tért vissza Kishegyesre.

– Szegényebbek lettünk, sokkal szegényebbek. Fájdalmasan vesszük tudomásul, hogy az egyetemes történelmet formáló hatalmi politika kegyetlensége eltörölt egy nemzeti közösséget a falu életéből – fogalmazott Szőke Anna.