A Brunszvik Teréz Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete szerdán ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Ez alkalomból a szervezet tagjai Kishegyesen, a könyvtár rendezvénytermében tartották meg ünnepi találkozójukat. A jubileum kapcsán Fekete Edit, az egyesület elnöke elmondta lapunknak, hogy sokszínű programot állítottak össze.
– Az egyesületünk megalapításának kerek évfordulója mellett az idén 250 éve, hogy megszületett névadónk, Brunszvik Teréz. A jubileumi ünnepség keretében megköszöntük dr. Szőke Anna korábbi elnökünk kitartó munkáját, és megnyitottunk egy kiállítást, amely a harminc év szép pillanatait idézi fel. A vajdasági óvodák számára rajzpályázatot jelentettünk meg, amelyre sok alkotás érkezett. A pályázat címe Óvó nénim mosolya volt, és a munkánkat tükrözte – számolt be az elnök, majd arról is szólt, hogy az egyesületnek több jövőbeli terve van.
– Szeretnénk folytatni azokat a rendezvényeket, amelyek jól beváltak, és amelyeket megkedveltek a gyerekek, valamint az óvónők. Tavaly elindítottuk a Szakmai nap elnevezésű eseményt, amelyet Topolyán tartuk, és szeretnénk mindig olyan előadókat hívni, akik előremozdítják a munkánkat. Az egyik fő tevékenységünk a néphagyomány éltetése, és fontos, hogy az előadók ezzel azonosuljanak. Terveink között szerepel az is, hogy Vajdaság különböző településein szakmai tanácskozásokat tartsunk. Az elnökség arra jutott, hogy a média és az internet által közvetített kommunikáció világában igen nagy szükség van a személyes találkozásra – mondta Fekete Edit.
Az egyesület nehéz körülmények között jött létre azzal a céllal, hogy a magyar gyerekeknek fellépési lehetőséget biztosítson – emlékeztetett dr. Szőke Anna, az egyesület alapítója és tiszteletbeli elnöke.
– 1995-ben hoztam létre a szervezetet, és akkor még csak óvodapedagógusok egyesülete volt a nevünk, mert kevésbé ismertem Brunszvik Teréz tevékenységét. Ő alapította az első kisdedóvó intézeteket, mai nevén óvodákat. Azért hoztam létre az egyesületünket, mert 1991-ben a Milošević-rendszer egybevonta az óvodákat, és együtt kellett fellépnie a szerb és a magyar gyerekeknek. Ez azt jelentette, hogy a magyar csoportokba járó gyerekek diszkószámokra táncoltak, és ha nyilvánosan magyar dalokat énekeltek vagy játékokat játszottak, akkor egyesek kifütyülték őket. Fájdalmas volt, hogy senki sem szólt rá az illetőkre. Mindez nagyon sértett, de egyben inspirált is, hogy létrehozzam az óvodás színjátszó találkozót, amelyen a mi gyerekeink lépnek fel, és nekik tapsolunk, rájuk figyelünk. Harminc évvel ezelőtt az első találkozón mindössze hat csoport vett részt, az óvodák nem mertek bejelentkezni, hanem művelődési egyesületeken keresztül jöttek a gyermekek. Amikor ez elindult, akkor tudatosodott bennem, hogy képezni kell az óvónőket, mert nem ismerik a magyar gyermekjátékokat. Sok előadót hoztam Magyarországról, és az óvónők mellett saját magamat is képeztem – számolt be dr. Szőke Anna, majd azzal folytatta, hogy 2000-ben tartották meg az első továbbképzést, amelyet óriási érdeklődés övezett. Azóta folyamatosan voltak nyári és téli előadások, amiken keresztül az volt a cél, hogy az óvónők egyre inkább megismerjék történelmi helyszíneinket.
Nyitókép: A bácsfeketehegyi óvodások fellépése a jubileumi ünnepségen (Lakatos János)
