A gyermekhét alkalmából Kollár Árpád tartott író-olvasó találkozót a Szabadkai Városi Könyvtárban a tanulókból álló közönségnek. Kollár Árpád író, költő, gyermekirodalmi szerző, műfordító és irodalmi menedzser Szegedről érkezett, de zentai születésű, és Szabadkán nőtt fel. A gyermekirodalmi köteteiből ezúttal a Csimota Könyvkiadó gondozásában megjelent Mire jó a lyukas zacskó? című papírszínház formátumú meséjét mutatta be a gyerekeknek.
– Ez egy japán technika, Magyarországon a Csimota terjeszti. Számos papírszínház formátumú kiadványuk van, klasszikus mesék, népmesék, kortárs mesék, feldolgozások és miegymás. Missziójuknak tekintik, hogy ez a műfaj a magyar nyelvterületen is elterjedjen, és itt a szabadkai könyvtárban is találhatók papírszínházas könyvek. Jó az, ha van hozzá egy fakeret, ami igazi kis színházi jelleget adhat neki. Azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy ez olyan, mint egy offline tablet. Igazság szerint magamon is azt veszem észre, hogy szinte kezdek meghülyülni az információk bombázásától. Állandóan a monitor előtt vagyok, és ha nem tartok monitorböjtöt, akkor olyan érzésem van, mintha az agyam egyszer csak elkezdene szétfolyni. Sajnos a gyerekeinket is függővé tesszük, az ő agyukat is „kisüti” a technológia mértéktelen használata. Evolúciósan nem erre lettünk kitalálva, ami mostanában történik velünk. Emiatt szükségünk van pillanatokra, amikor lassíthatunk, és ez egyre nehezebb, mert a gyorsasághoz szoktunk, úgy mi, felnőttek, mint a gyerekek. A papírszínház és a bábszínház is a lassúság intézménye. Az olvasáshoz ki kell szakadni ebből a gyorsított tempóból. Valakiknek talán rossz hír, de ez jót tesz az emberi elmének. Amikor papírszínházas előadást mutatunk be, akkor az történik, hogy megpróbálunk lelassulni és figyelni. A jelenbe kerülünk, a jelent éljük meg. Előadókként ilyenkor a gyerekek figyelméért úgy küzdünk, mint malac a jégen. Ez ugyanis egészen más, mint amikor rajzfilmet néznek, vagy mesét hallgatnak. Ez egy interaktívabb jellegű műfaj. Nem csak a mesemondó, vagy a szerző jelenléte szükséges hozzá, hanem az is, hogy bevonják a gyerekeket. Így ők is részt vesznek az eseményen. Létezik persze egy időbeli határ. Nagyjából negyven percig működhet egy ilyen műsor. Azután már se a gyerekek, sem én, sem a mai felgyorsult felnőttek nem tudnak figyelni – fejtette ki Kollár Árpád, aki legutóbb a Nád című, felnőttekhez szóló verseskötetével jelentkezett, így megkérdeztük, dolgozik-e újabb köteten.
– Regényen dolgozok, de nem jól haladok, illetve még nem vagyok elégedett. Ugyanakkor nem is vagyok regényíró. Párhuzamosan viszont verseskötettel is foglalkozom. A gyermekirodalom lantját letettem egy időre, de talán papírszínházat még írok. Az egy nagyon érdekes műfaj, de amíg nincs meg a jó ötlet, addig kár erőltetni – hallottuk Kollár Árpádtól.
Nyitókép: Kollár Árpád a könyvtárban/fotó: Lukács Melinda
