Ha nyár vége, akkor békalencse. A hol szélesebb, hol keskenyebb zöld sáv végtelen szalagként kígyózik végig a lassan hömpölygő szőke Tisza felszínén. Nem nagy öröm a Tiszán úszó kiterjedt békalencse-uszadékban fürödni, a kisebb kellemetlenségektől eltekintve azonban semmilyen káros következménye nincs a vízfelszín legfeljebb 10-20 százalékát beborító apró lebegő zöld vízinövények tömegének. Ha közelről szemügyre vesszük a vékony békalencse-bevonatot a vízen, az apró kerekded növények mellett nagyobb méretű, hosszúkás levelekből álló, összetett szerkezetű növényeket is megfigyelhetünk. A békalencsével együtt úszik a Tiszán a rucaöröm nevű vízipáfrány óriási tömege.
Káros következménye nincs, csupán kisebb kellemetlenségeket okoz (Gergely József felvétele)
A rucaöröm, mint a találó elnevezése is utal rá, a récék, rucák kedvenc tápláléka. Ez a vízipáfrányfaj a vízfelszínén úszó, gyökér nélküli páfrány. A rövid szárán két sorban átellenesen helyezkednek el az egycentis úszólevelei, amelyeket apró szőrök borítanak. A vízbe gyökérszerű, módosult levelek lógnak. A telet nem éli túl, tavasszal az iszapban áttelelt spóráiból fejlődnek ki az új növények.
Amikor a széljárás, a víz hullámzása a part közelébe vagy a vízpartra sodorja, és vastag rétegben felhalmozza a békalencse és a rucaöröm tömegét, akár nagy mennyiségben is összegyűjthető. A baromfi számára kitűnő zöldtakarmány, de kevesen vergődnek manapság a békalencse gyűjtésével.
A Tiszán az elmúlt napokban is még nagy volt a forgalom, sokan csónakáztak, strandoltak, fürödtek és napoztak a kellemes nyárutó melegében. Sokszor hallani a kérdést: honnan jön a sok-sok békalencse?
A Tiszán a nyár végén megszokott látványnak számít a békalencse (Gergely József felvétele)
A Tisza kelet-magyarországi vízgyűjtő területéhez tartozó Hármas-Körösből érkező növénytömeg kárt nem okoz, legfeljebb néhány fürdőző bosszankodik, hogy a bőrére tapad a békalencse, amely azonban vízzel könnyen leöblíthető. Nem is olyan régen még a hortobágyi rizsföldeken elszaporodott békalencse került a Tiszába a víz leeresztésekor. Máskor a Körös-holtágakat öblítette ki hirtelen vízszintemelkedés, magával sodorva a békalencsetömeget. Napjainkban a Hármas-Körös békésszentandrási duzzasztó feletti, a duzzasztáskor állóvízi, szinte tóként működő szakaszán szaporodik el nagy mennyiségben a békalencse.
A békalencse jelenléte azt jelzi: sok növényi tápanyag kerül az élővízbe a szennyvízből vagy a környező szántókról. Ha túlzottan elszaporodik, a felszínen lebegve leárnyékolja a vizet, „elsötétítve” azt, ezért az alámerült vízinövények nem tudnak oxigént termelni. Így a víz oxigéntartalma csökken, és akár halpusztulás is lehet a következmény.
A békalencse folyóvízben nem él meg, a lefelé sodródó tömege előbb-utóbb elbomlik. Gondot a bomlástermék is csak ott okozhat, ha valahol feltorlódik az úszó növény, és akár félméteres vastagságú, rothadó tömeget alkot. A békalencse-uszadék leginkább a horgászatot zavarja, ugyanis a zsinórnak folyamatosan nekiütköző növénytömeg lehetetlenné teszi a halfogást.
