A 32 évvel ezelőtt, 1989. december közepén Temesváron kirobbant romániai forradalom szele karácsonyra elsöpörte Ceaușescu kommunista diktatúráját. A forradalom szele még Hódegyházára is begyűrűzött. A román határtól nem messze fekvő csendes kis észak-bánáti faluban karácsony előtt egy Securitate-ügynök (a román kommunista diktatúra titkosszolgálatának ügynöke) bukkant fel. A forradalom elől menekülő „szekus” átszökött a határon Szerbiába. Amikor megéhezett, élelmet lopott, ha közlekedési eszközre volt szüksége, elkötött egy kerékpárt. Hódegyházán a vadászotthon elől elvitte Kiss Károly (1934) bácsi fehér nyergű biciklijét is, és ott hagyott helyette egy kis rossz kerékpárt.
– A „szekus” nyomában volt a rendőrség, de a hétpróbás gazfickó az utolsó pillanatban mindig kicsúszott a kezük közül, nem tudták nyakon csípni. Elfogása érdekében még bennünket, hódegyházi vadászokat is bekapcsoltak a keresésébe. A Fácán vadászegyesület tagjai ekkor vettek részt először és utoljára „embörvadászaton”. Körvadászat alkalmával a falu határában a bokros, nádas és bozótossal benőtt Aranka mentét is átfésültük, hátha ott bujkál a keresett személy. A vadásztársak közül Süli András vette legkomolyabban az „embörvadászatot”. Állandóan puskával járt-kelt a faluban és környékén, a nádasokat bújta, ő volt a legelszántabb, hogy élve vagy halva, de kézre keríti a román „szekust”, de ő sem jutott a nyomára. Amikor vadászni mentünk, a többi vadász nem törte be magát a sűrűbe, mert ott puskával a kezében csak erőlködve lehetett előrehaladni, nem úgy a Süli Andris, meg volt győződve róla, hogy a Hódegyháza körüli nádasokban bujkál a szökevény. Arra nem gondolt, hogy ha véletlen ott rejtőzködik is a „szekus”, már messziről meghallja a közeledő csörtetését – emlékezett vissza a furcsa esetre Károly bácsi.
Az „embörvadászat” nem vezetett eredményre. A rendkívüli helyzetekre jól felkészült, tapasztalt „szekus” a téli hidegben – bár hó akkor még nem esett – napokig el tudott tűnni szem elől. Többek között a hódegyházi futballpálya mellett az egyik szárkúpba rejtőzködött, de ez is csak utóbb derült ki, az ott talált nyomokból, ételmaradékból. A „szekus” végül a szomszédos Tiszaszentmiklóson került rendőrkézre, ahol az egyik háznál a tyúkól padlásán húzta meg magát. Amikor szorult körülötte a hurok, innen is megpróbált elmenekülni, akkor kapták el, amikor a baromfiudvar kerítésén próbált átugrani. Az „embörvadászat” itt ért véget, a román ügynököt letartóztatta a rendőrség, majd később a törökkanizsai bíróságon vonták felelősségre.
Károly bácsi a bíróságon találkozott a biciklijét eltulajdonító „szekussal”:
– A vadászegyesület elől lopta el a biciklimet, aminek fehér ülése volt. Másnak nem volt ilyen biciklije a faluban, erről könnyen fel lehetett ismerni. A tolvaj nem sokáig használta ugyanazt a kerékpárt. Néhány nappal az eltűnése után a rendőrség megtalálta a biciklimet, és visszakaptam. A „szekus” ügynököt volt szerencsém személyesen is megismerni a törökkanizsai bíróságon, ahova tanúként voltam beidézve, mindazokkal együtt, akik valamilyen formában kapcsolatba kerültek a vádlottal, akiket megkárosított vagy meglopott, esetleg látták valahol. Látszott a román fickón, hogy rendkívül felkészült, minden bizonnyal alapos kiképzésen esett át, és fel tudta magát találni a nehéz helyzetekben is. Ha kellett, élelmet, ruhát vagy éppen közlekedési eszközt lopott magának. Nyelvismeret nélkül is hosszabb ideig sikeresen tudott elbújni a hatóság elől egy számára idegen országban. Állítólag azért kellett szöknie, mert szembeszállt a főnökeivel, de nem mert átállni a forradalom oldalára, mert akkoriba a fellázadt nép az állambiztonság emberein állt bosszút a korábbi sérelmekért – mondta Károly bácsi. A rendőrkézre került „szekus” ügynök állítólag Szerbiában maradt, tapasztalatait az itteni rendőrségnél „kamatoztatta”.
A FORRADALOM SZIKRÁJA
Tőkés László hívei 1989. december 15-én körülvették a református lelkész lakását, hogy megakadályozzák az emberi jogok megsértése és a falurombolás ellen tiltakozó lelkipásztor kilakoltatását. Másnap már több ezren csatlakoztak a lelkész támogatóihoz, a megmozdulás kommunistaellenes tüntetéssé duzzadt. A rendőrség és az állambiztonság emberei nem tudták szétoszlatni a tömeget, bevetették a hadsereget, és elszabadult a pokol.
