Negyvenkét év magyarittabéi és becskereki szolgálat után nyugdíjba vonult Marton Károly és Marton Ilona lelkészházaspár. Az ittabéi református közösségtől a múlt vasárnapi istentiszteleten búcsúztak el. A közép-bánáti falu új lelkipásztora Kovács Csaba, aki három év után elköszönt a maradéki református közösségtől.
A magyarittabéi református templom arról ismert, hogy mellette áll Vajdaság legdélebbi Kossuth-szobra, ahol minden évben megemlékezést tart a vajdasági magyarság.
– Magyarittabének vagyok most már a lelkipásztora. Ezenkívül nagybecskereki lelki pásztor is vagyok júniustól és terv szerint még Magyarittabé szórványait tervezem ellátni, Nagykikindát és Törökbecsét. Vajdaságban a reformátusság szórványban van. Még a nagyobb gyülekezetekben is. Ezért itt is nagyon sok munka vár ránk, a parókiát és a templomot építve, de, ami sokkal fontosabb a tárgyi teendőknél, az a lelki munka, a lelki fellendülés. Miután ide átköltözünk, tervezem meglátogatni a gyülekezeti tagokat az otthonaikban. Szeretném, hogyha a presbitériummal és a teljes gyülekezettel együtt terveznénk azt a jövőt, amelyben hű szolgái vagyunk az Istennek – mondta Kovács Csaba, Magyarittabé új lelkipásztora.
Kerekes József tanácselnök szerint az ittabéiek örömére szolgál, hogy a Marton lelkészházaspár nyugdíjba vonulása után nem marad lelkész nélkül a falu. A helyükbe érkező fiatal lelkipásztor pedig új lendületet ad majd a közösségnek.
– Amikor mi idejöttünk, 1981-ben, augusztus elsején, akkor még mintegy 1200-1300 lélek volt Magyarittabén, reformátusok. Ma ez a szám sajnos körülbelül négyszázra csökkent. Akkor még konfirmáltak 15-16-an. De abban az időben évente 35 temetés volt és csak 10-12 születés. Tehát háromszor annyi temetés volt. Ebből az okból kifolyólag is a falu eléggé kifogyott és ez szomorú dolog. A templomba járók is ennek arányában fogytak. Amikor idejöttünk, akkor 120-an, 150-en is voltak a templomban. Ma éppen megszámoltuk, 51-en voltak. Ez arányos ahhoz képest, amikor 1200-1300 református volt a faluban – mondta Marton Károly nyugalmazott lelkész.
A búcsú meghitt pillanatai az istentisztelet végén érződtek a legjobban. Elköszöntek azok, akik négy évtizeden keresztül egy közösséget alkottak.
– Nem könnyű búcsúzni, de ha visszatekintek a 42 évre, amely nem kis idő, szép volt, jó volt. Hiszen amikor idejöttünk Ittabére, 21 éves voltam és már két év múlva a püspök Úr kinevezett Nagybecskerekre, mint önálló lelkészt, ahol 22 évet szolgáltam. Ez nagyon szép idő volt számomra, mert egy kis gyülekezetet megismerni és ott szolgálni nagyon jó volt. A gyülekezeti tagok is elfogadtak és volt egy időszak, a háborús időszak, amikor reggel bementem és este kilenckor értem haza. Ilyenkor körbelátogattam a gyülekezeti tagokat, kórházba mentünk betegeket látogatni. Visszatérve Ittabére elkezdődött a hitoktatás, a fiatalokkal való foglalkozás. Hiányozni fognak a gyerekek, az énekkar, és hiányozni fog persze az egész gyülekezet és ez az egész kis falu is – mesélte Marton Ilona lelkésznő.
Nyugdíjas éveit a Marton-lelkészházaspár Torontálvásárhelyen tölti majd. Ezek után már nem lesz a vállukon egy gyülekezetnek a terhe, de, mint mondják, ha Isten, meg az egészségük megengedi, akkor örömmel vállalnak minden munkát, amellyel segítik Bánát református közösségét.
