Vajdasági körúton vannak a Csilla von Boeselager bárónő nevét viselő németországi segélyszervezet bottropi önkéntesei. Ellátogatnak vajdasági intézményekbe – a zentai kórháztól kezdve a muzslyai Emmausz fiúkollégiumig –, ahova jelentős segélyszállítmányokat juttattak el az elmúlt években. Körútjuk során Molidorf (Mollyfalva) egykori bánáti német falunak a maradványait is meglátogatták.
Dr. Alemany Fesszl Erzsébet a nagybecskereki Gimnáziumban érettségizett, majd a zágrábi Egyetem Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait. Az orvosi diplomával hazatérve, szülőfalujában szeretett volna dolgozni, de mivel Magyarcsernyén akkor volt egy magyar orvos, Németországba költözött.
A múlt század kilencvenes évei óta gyűjti az adományokat a rászorulóknak. Kezdetben önállóan tette Románia bánáti részében (családjának egy része ugyanis ma is ott él), majd a későbbiekben a Csilla von Boeselager (a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egyik megalapítója) Kelet-Európa-segítség nevű alapítványában dolgozik. Jelenleg ennek az alapítványnak az alelnöke.
Bottrop városában él, immár nyugdíjasként, de nyolcvanévesen is fáradhatatlanul gyűjti a segélyadományokat. Évente mintegy ötven nyergesvontatót indít útjára. Mint mondja, újabban a magas szállítási költségek okoznak gondot.
Az egykor ezer lakosú falunak mára szinte nyoma sem maradt (Fotó: Kecskés István)
Humanitárius tevékenysége annyira szerteágazó, hogy nehéz felsorolni, milyen adományokat hozott, kezdve a gyógyszerektől a hangszerekig, nemcsak a szülőfalujában élőknek, hanem az egész vidék intézményei részére. Sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor a nagybecskereki katolikus plébániahivatal épületében működő gyógyszertárban ingyenesen osztották a gyógyszert a betegeknek. Alemany Fesszl Erzsébet emberbaráti tevékenységét Nagybecskerek Város Díjával jutalmazták. Akkor a díjjal járó pénzt a Vajdasági Kezdeményezés emberbaráti szervezetnek és Magyarcsernye helyi közösségének adományozta.
Most elhozta Vajdaságba a munkatársait, hogy meglássák, hova is érkezik az általuk begyűjtött adomány. Az volt a célja, hogy az önkéntes munkával foglalkozó emberek a helyszínen lássák, hova is került az, amit összegyűjtöttek. A látottakkal pedig elégedettek. Ahogy Miljenko Oršulić, az egyik bottropi önkéntes mondja, német barátaival együtt nagyon örül annak, amit láttak és tapasztaltak. Annak, hogy itt mekkora odaadással dolgoznak a rászorulók megsegítésén – ami azt mutatja, hogy kevéssel is sokat el lehet érni. Ezért további segélyszállítmányokat fognak majd ideirányítani.
A temető mellett egy emlékmű tanúskodik arról, hogy egykor itt emberek éltek (Fotó: Kecskés István)
A vendégek ellátogattak a tragikus sorsú Molidorf településnek a helyére is. A német falut 1833-ban létesítették. 1945-től fogolytáborrá alakították, és 1948-ig több ezer németet tartottak itt – hatvan éven felüli személyeket, valamint két és 14 év közötti gyerekeket. A más korosztályú németeket munkatáborokba szállították, vagy birtokokon dolgoztatták őket. A molidorfi táborban a három év alatt a rossz életkörülmények miatt mintegy háromezren vesztették életüket. Állítólag három tömegsírba temették el őket, de azok pontos helyét máig nem tudni. A túlélőket Gákovára vitték, a faluba pedig bosnyák telepesek érkeztek. A falut a múlt század ötvenes éveiben végérvényesen felszámolták. A helyét fásították, úgyhogy ma már sokan csak „molidorfi erdőként” emlegetik. A templomot, a községházát, az iskolát és a házakat mind lebontották, a temető keresztjeit megcsonkították.
Fesszl Erzsébet kilencéves korában többször is járt a molidorfi fogolytáborban. Rokonainak hozott élelmet, amikor azt a partizán őrök megengedték neki. Az egykor ezer lakosú falunak mára szinte nyoma sem maradt. Egy emlékmű, néhány megcsonkított kereszt és a feltúrt sírhelyek tanúskodik arról, hogy egykor itt emberek éltek. A nehezen megközelíthető, erdővel borított faluhelyet már csak a csernyei vadászok látogatják. A fákra helyezett keresztek tanúsítják, hogy időnként az egykori leszármazottak is eljönnek ide.
