A Pajo Kujundžić tér

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben
Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Pajo Kujundžić tér az a közterület, ahol a Szent György-templom áll. A neve is egy, a templomhoz kötődő egyházi személy emlékét őrzi.
Pajo Kujundžić 1859. május 12-én született Szabadkán, a tekintélyes Kujundžić családban, amely számos neves írót és egyházi személyt adott városunknak. Pajo Kujundžić az általános iskolát és a gimnázium első hat osztályát szülővárosában végezte. A középiskolát ott akarta hagyni, hogy földműveléssel foglalkozzon, de apja parancsára nem hagyta abba a tanulást. A szabadkai gimnáziumban fordult a figyelme a horvát-bunyevác nyelv ápolása felé. Magyartanára ugyanis váltig állította, hogy a bunyevác nyelvben még száz szó sincsen. Ő viszont testvéreivel 500 szavat gyűjtött össze, megcáfolva ezzel tanára állítását. A hatodik osztályt befejezve a kalocsai Kisszemináriumban folytatta tanulmányait. 1882-ben szentelték pappá, majd Bácsbokodon, 1884-től Monostorszegen szolgált plébánosként. 1885-ben megválasztották a szabadkai gimnázium hittantanárává, így visszatért szülővárosába. 1900-ban sikertelenül pályázott a Szent Teréz-plébánia megüresedett vezetői székére, 1909-ben viszont megválasztották a Szent György-plébánia élére. A következő évben, 1910-ben, amikor hivatalosan is átvette a plébánia irányítását, otthagyta tanári állását a szabadkai gimnáziumban. 1911-ben ismét pályázott a Szent Teréz-plébánia megüresedett vezetői székére, ismét csak sikertelenül. Ugyanebben az évben a virilistaként (a legtöbb adót fizető helyi polgárok) bekerült a városi képviselő-testületbe. Pajo Kujundžić a közéletben a horvátok és a bunyevácok nemzetiségi jogaiért harcolt, mindenekelőtt a horvát nyelv általános iskolai bevezetésért. Mivel ez utóbbit nem sikerült elérnie, 1913-ban kezdeményezte az első szabadkai iskolaszövetkezet megalakítását, amelynek a horvát nyelv ápolása lett volna a legfőbb küldetése. Az alapító közgyűlést 1914. március 29-én tartották meg a Hungária Szállóban. Pajo Kujundžić az iskolaszövetkezet létrejöttéről levélben tájékoztatta Jászi Oszkárt és kérte, hogy támogassa a horvátok egyenlőségi küzdelmét. Jászi válaszolt a levélre és támogatásáról biztosította Kujundžićot. Az iskolaszövetkezet szervezését azonban az I. világháború kitörése és Kujundžić betegsége megakasztotta. Pajo Kujundžić 1915. október 10-én hunyt el Szabadkán. Életrajzát dr. Matija Evetović írta meg 1940-ben. A fenti kis ismertetőt is ez alapján írtuk.
A Pajo Kujundžić tér története szorosan összefügg a Szent György-plébánia történetével. A plébániát, a Szent Rókus-plébániával együtt, 1841-ben hozták létre, a Szent Teréz-plébánia tehermentesítésére. A Szent György-plébániához tartozott az akkor külvárosnak számító Pétervári út (a mai Radić fivérek utca) környéke, a puszták és a ludasi vikária. A plébánia templomává a Pétervári út és a Gábor utca (a mai Dragiša Mišović utca) kereszteződésénél kialakított tér déli szögletének egyik magánházát alakították át. Így e teret a templom után Szent György térnek nevezték el. A mai templom 1895 és 1898 között épült fel Hofhauser Antal budapesti építész tervei alapján. A tér az I. világháborút követő impériumváltás után is megtartotta a nevét. A két világháború között a mai Radić fivérek utca viselte Pajo Kujundžić nevét. A tér a II. világháború után kapta mai elnevezését.