Egyre több elemzésben, közéleti diskurzusban hallani, hogy rendszerváltó időszak küszöbére érkeztünk. A politikai elemzőktől a vallási gondolkodókig sokan megfogalmazzák ezzel kapcsolatos elméleteiket. Utóbbiak inkább „új időminőségnek” aposztrofálják a jelenlegi időszakot, amely számomra is találóbb kifejezés, mivel a rendszerváltás az előbbihez képest szűkebb jelentéstartalomra, többnyire hatalmi átrendeződésre utal. A mostani folyamat azonban ennél mélyebbnek tűnik, mert nem csupán politikai struktúrák kényszerülnek önkorrekcióra vagy a teljes megszűnésre, hanem szemléletmódok, értékrendek, társadalmi minták is átalakulóban vannak egyéni és kollektív szinten egyaránt. A végkifejlet pedig két lehetőséget hordoz: megújulást vagy a régi mintákba kapaszkodva megrekedést és hanyatlást.
Nem titkolom, számomra a racionális magyarázatok mellett még hangsúlyosabbak azok a szimbolikus, akár spirituális összefüggések, amelyek tágabb perspektívába helyezik a folyamatokat. Egy védikus tanító és asztrológus gondolatait idézem és értelmezem a témában, bízva abban, hogy az olvasó is felismeri bennük a jelenkor eseményeivel való párhuzamot. Bár a keleti tanításokra épülő asztrológiai – és más hasonló – megközelítések sokakban kelthetnek kételyt vagy elutasítást, érdemes nyitottan közelíteni hozzájuk, mert állításaik a „földi” tapasztalat szintjén is értelmezhetők. Az asztrológus azokból a jelenleg uralkodó bolygóállásokból indul ki, amelyek a történelem során rendre jelentős társadalmi átrendeződésekkel estek egybe. Elöljáróban érdemes hangsúlyozni, hogy nem ezek a „külső” tényezők okozzák a földi eseményeket, inkább arról van szó, hogy bizonyos ciklikusan visszatérő mintázatok jelzik, mikor érik be kollektív szinten a változás. Tehát az égi analógiák – ahogyan már az ókorban is megfogalmazták – nem előidézik, hanem csupán tükrözik a bennünk és körülöttünk zajló folyamatokat.
A keleti tanító magyarázata abból a jelenlegi időminőségből, a Szaturnusz, a Neptunusz, valamint a Kos állatövi jegy kapcsolatából indul ki, amely a történelem során rendre mély társadalmi átrendeződésekkel esett egybe. Ilyen volt például az októberi orosz forradalom (1917), Sztálin halála (1953), vagy épp a legutóbbi rendszerváltás Európában (1989). A szilárd formák megrepednek, miközben a kollektív tudatban új kezdet, új identitás igénye erősödik. A múlt tapasztalata azt mutatja, a régi rend már nem tartható fenn változatlanul, viszont az új még nem öltött végleges formát. Ez az átmenet mindig hordoz bizonytalanságot, ideológiai hevületet, de ugyanakkor valódi megújulási lehetőséget is.
Láthatjuk, hogy olyan politikai, gazdasági és társadalmi rendszerek inognak meg, amelyek évtizedekig stabilnak tűntek, de nem csupán a külső körülmények változnak, hanem az a mód is, ahogyan önmagunkról, közösségeinkről és a jövőről gondolkodunk. Érzékelhetjük, hogy a korábbi minták egyre kevésbé működnek, valami lezárulóban van, és más formálódik helyettük, függetlenül attól, hogy ellenállunk-e a változásnak vagy sem. Legyen ez eszme, hit, ideológia vagy akár önmagunkról alkotott kép. Ami stabil és valós alapokon áll, az megszilárdul, ami önáltatásra, túlzott ragaszkodásra vagy hamis várakozásokra épül, az pedig összeomlik. Az asztrológus hozzáteszi, ez az időminőség alsóbb megélése ideológiai fanatizmushoz, kollektív megvezetettséghez juttathat, felsőbb szinten viszont új kezdeményezések, társadalmi reformok és új közösségek születhetnek olyan egyéni cselekedetekből, amely nem mások kárára, hanem a közös gyarapodás jegyében valósulnak meg. A körülöttünk keringő energiák új kezdetre kényszerítenek, már csak az a kérdés, hogyan élünk velük.
Sokan legyintenek minderre, spirituális humbugnak tartják, de ha szétnézünk, mindezt láthatjuk globális szinten, sőt a közvetlen környezetünkben is. Esetleg felmerülhet a kérdés, hogy miért ne lehetne élni ugyanúgy tovább, ahogyan eddig? Ami megszokott, az biztonságosnak tűnik, és ami eddig működött, arra könnyű azt mondani: miért változtatnánk rajta? Viszont, aki kellő figyelemmel él, pontosan érzékeli, hogy olyan korszak küszöbén állunk, amelyben a régi formák kifulladnak, és a helyükön valami új minőség készül megszületni. Ahogyan már szó volt róla, ez a folyamat nem csupán társadalmi léptékű átrendeződés, hanem személyes értelemben is rendszerváltás: az egyén belső világából indul, és onnan sugárzik kifelé. Még nincs minden veszve, de hogy mi lesz a végkifejlet, az az előttünk álló időszakban kiderül.
Nyitókép: Pixabay
