Mintegy hétmilliárd eurónyi befektetés érkezett Magyarországra tavaly. Ugyanakkor a munkaerőpiac százezres hiánnyal küzd. A helyzetet súlyosbítja, hogy 2050-ig csaknem egymillióval csökkenhet a munkavállalók száma. Az európai munkaerő-mobilitás lehet a megoldás a problémára. Erről ír tanulmányában az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány. Kéri Endre az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője ismertette az írást.
Nehéz a magasan képzett munkaerőt pótolni
„Sajnálatos módon az év elején 9,5 millió fő alá csökkent hazánk lakossága, és hogyha a jelenlegi kedvezőtlen demográfiai tendenciák megmaradnak, akkor becslések szerint 2045–2050-re 8,5 millió főre csökkenhet a lakosság. A társadalom így jelentősen elöregszik, csak az elmúlt 10 évben közel 240 ezer fővel nőtt a szépkorúak száma. Mindez azt jelenti, hogy 2050-ben már 1 millió fővel kevesebb lenne a lakosságunk, és nyilvánvalóan ezen belül zsugorodna a munkaképes korú lakosság aránya is. A munkaerőpiaci adatok viszont kifejezetten kedvezőek abban a tekintetben, hogy 4.600.000 és 4.700.000 fő között mozog folyamatosan a foglalkoztatottak száma, tehát ez egy nagyon kedvező adat. Ez közgazdasági értelemben gyakorlatilag tényleg a teljes foglalkoztatottságot, foglalkoztatást jelenti. A munkanélküliség alig 3%-ot meghaladó mértékű, és ebben a környezetben történt meg a 2025-ös rekord külföldi működő tőkebefektetés terén. Azonban különösen nehéz a magasan képzett munkaerőt hazai forrásból pótolni, ezért szükséges kitekinteni, hogy honnan tudjuk ezt a munkaerőt Magyarországra vonzani. Két út van, egyrészt fontos azt látni, hogy az európai uniós munkavállalókat hogyan, milyen módon tudnánk Magyarországra csábítani, ez lehet az egyik mód, a másik mód pedig az úgynevezett harmadik országbeli állampolgárok Magyarországra történő vonzása. Nagyon érdekes egyébként, hogyha megnézzük, hogy az európai mobilitás hogyan alakul ebben a tekintetben – a munkaerő-mobilitásra gondolok itt – akkor azt láthatjuk, hogy meglepő módon mindegy 3,5 és 4,5% között mozog. Tehát önmagában az a tény, hogy az Európai Unión belül, illetve a schengeni országokon belül a munkaerő áramlása gyakorlatilag szabad, ez önmagában nem elég ahhoz, hogy egy európai uniós állampolgár úgy döntsön, hogy egy másik országban keres munkát és telepszik le” – hangoztatta az elemző.
A migráció hatása a munkaerőpiacra
„A migráció és munkaerő tekintetében, ha az észt példát, a litván példát, a lengyel példát és a portugál példát nézzük, akkor világossá válik számunkra, hogy más módon közelítik meg ezt a problémát, és úgy próbálják a munkavállalókat bevonzani – különösen az információ-technológiai szektorban, a pénzügyi szektorban, illetve a magasan képzett kutatás-fejlesztési szektorban –, hogy adókedvezményekkel csábítják például akár a munkavállalókat, akár a cégeket. Lengyelország tekintetében pedig a Lengyel Business Harbor programot tudnám említeni, amelyet ugyan fölfüggesztettek vízumvisszaélések miatt, de a program maga az nagyon előremutató volt abban a tekintetben, hogy ott is egy nagyon gyors relokációs csomagot dolgoztak ki. Ez azt jelenti, hogyha egy külföldi állampolgár vagy egy külföldi cég szeretett volna Lengyelországban letelepedni, illetve ott munkát vállalni, akkor egy gyors adminisztratív folyamaton vezették végig és rögtön megkezdhette a tevékenységét, ehhez kapott támogatást, illetve egyfajta fázisfinanszírozást is a cég” – mondta Kéri Endre.
Nyitókép: oeconomus.hu/Kéri Endre
