Ugyanazon okból indult el a kétpólusú kultúrkör, Európa és a tágabb értelemben vett Nyugat civilizációs önpusztítása felé, amiért a poszthumanizmus útjára lépő ember is elindult elembertelenedése felé.
Ami a reneszánsz és a humanizmus korában még csak az ember akarati és racionális részének tett engedménynek tűnt, az anyagi oldal létjogának a visszaadásával egyfajta kiegyenlítési szándéknak, az néhány száz év múltán, a modernitás korában már az európai vallás, a kereszténység nyílt tagadásába váltott át. A modernitás utáni korban már magának az embernek a tagadásába, amelynek egyik első mérgező gyümölcse a ma dúló genderforradalom. Az ember utáni „ember” felé tartó úton ez a felszabadítás hazug ideológiájába öltöztetett, de valójában a nemiség két természetes pólusának a szétzúzására irányuló törekvés még csak egy korai poszthumán jelenség, el sem tudjuk képzelni, hogy mi fog következni ezután.
A szellemi színtéren három alapkérdés van, amelyek hierarchiába szerveződnek: az első számú kérdés a ki és a mi, ezt követi a fontossági sorrendben a miért (mi okból és mi célból), majd a hogyan (mi módon és milyen eszközzel). A világit kutató empirikus tudomány kérdéshierarchiája fordított, ott a hogyan áll a középpontban, a szellemi színtéren viszont, ha a ki és a mi kérdésére képesek vagyunk jó választ adni, akkor a legeslegfontosabbat már tudjuk. Mi azonban nem ismerjük a választ erre a kérdésre, vagy ha megsejtettük, nem merjük kimondani.
Már a miértre adott felelet is a kimondatlanság homályában rejtőzik, akárcsak a valódi háttérhatalom, amely alatt nem a mélyállamot kell érteni, hiszen az a háttérhatalomnak legföljebb az előretolt helyőrsége lehet – ha hozzá tartozik –, miként a különféle létező és már nem létező féltitkos szervezetek is. A valódi háttérhatalom szellemi erő, embert gyűlölő és pusztító hatalom, aki ugyanebből az okból kifolyólag áll az emberközpontú, keresztény civilizáció végleges eltörlésének a kimondatlan szándéka mögött.
Amit biztosan föltárhatunk, az a módszer. A miértre adott válasz ismeretlen számunkra, azt sosem mondja ki senki. Helyette üres, hazug ígéretekkel etetnek bennünket a fejlődésről, a boldog jövőről szóló utópikus álmokkal áltatnak, és politikai vallásokat éltető hazug ideológiákkal. A módszer viszont jól ismert, a kétpólusú lény, az ember és a kétpólusú civilizáció, az egykor Krisztus-hívő Európa egypólusúvá való visszanyesése. Ez történik a modernitás korának a kezdete, a francia polgári forradalom óta. A végrehajtás eszköze a hazugság, a gyönyörű köntösbe öltöztetett hazug eszmék és az erőszak. Az utóbbi a valóságnak a (tév)eszmék képére való átalakításának az eszköze eleinte többnyire csak verbális agresszióval, de ha szavakkal nem megy, akkor véres erőszakkal. Kivétel nélkül erről szóltak a modernitás korának a politikai vallásai, a bolsevizmus-kommunizmus és a fasizmus-nácizmus. Már jól látszik, hogy erről fognak szólni a modernitás utáni kor egyszerre alulról (belső szellemi átalakításként) és felülről (külső forradalmi változásként) célt érő, az erőszakot kifinomultabban alkalmazó forradalmi mozgalmai is.
Mi célból történik ez? Ez az, amit senki sem mond ki, pedig nyilvánvaló: a poszthumanizmus elhallgatott célja a kétpólusú lény, az ember eltüntetése a létezés színpadáról, a kétpólusú civilizáció egypólusúvá való visszanyesésének a kimondatlan célja pedig Európa és a tágabb értelemben vett Nyugat eltüntetése a világtörténelem színpadáról.
Mi okból történik ez? Egyetlen okból: embergyűlöletből, felhasználva a cél eléréséhez az elámítottak vagy elcsábítottak összes emberi gyengeségét.
Ha a kiismert módszer sátáni – hazugság és embergyilkos erőszak –, és ha az eltitkolt cél sátáni – az ember és az emberközpontú civilizáció megszüntetése –, akkor vajon ki más állhat valódi háttérhatalomként ezen pusztító törekvés mögött, ha nem az, akit Jézus János evangéliumában (Jn 8, 44) úgy ír le, mint a hazugság atyját, aki embergyilkos volt kezdettől fogva.
Mondani sem kell, ezt a valódi háttérhatalmat nem a szellemi kilétét és sugallatai igazi célját ismerve követik nagy tömegek az egyik ember- és valósággyűlölő forradalomtól a másikig. Sejtelmük sincs arról, hogy ki áll súgóként a színpad függönye mögött rejtőzködve.
Nyitókép: Pixabay
